Felém int, hogy menjek be. Amikor becsukja mögöttem az ajtót, hiába finoman tette meg, számomra olyan érzés, mintha puskalövés dörrent volna. Leül. Én is így teszek. Kihúzza a fiókot, és elém csúsztatja a borítékot. Azt, amin az áll, sajnálom. Hogy kerül ez ide? Jó, mindegy is. Nem érdekel. Essünk túl rajta!
– Hogy tehetted ezt, Panni? – néz rám lemondón, a lehető legszomorúbb tekintettel.
– Nem szeretném megmagyarázni. Csak szeretném, ha elfogadnád.
– Elfogadni?! – emelkedik meg a hangja. – Mégis, hogy lehetne ezt elfogadni? Hogyan gondolod? Hét éve itt dolgozol, te ismered legjobban az irodát! És pont te? Éppen te?! – a szavak úgy gördülnek le a szájáról, mintha kövek lennének egy szikla oldalán.
– Sajnálom – mondom.
– Hát erre nem elég egy egyszerű sajnálom! Azt akarom, hogy adj valamiféle magyarázatot.
– Nézd, nehéz hónapok állnak mögöttem. Az ötödik lombik sem sikerült. Ráment ingük gatyánk, és…
– Hát ezért? Miért nem szóltál? Ha jelzed, segítettünk volna!
Mi van? Miről beszél? Mégis miben segíthettek volna?
– Sosem gondoltam volna, hogy képes vagy erre! – folytatja, és a hangjában fájdalom van.
– Mire? – nézek rá értetlenül.
– A hamisításra – suttogja.
– Hogy mi van?! – szakad ki belőlem.
– Itt vannak a hamisított benzinelszámolások, ami alapján igényelted a pénzeket az elmúlt hónapokban, és…
– Nem hamisítottam semmiféle elszámolást!
– Itt a leveled, amiben bevallod – húzza elő a borítékból a papírt.
Kikapom a kezéből, majd szétnyitom a lapot.
Bocsáss meg, amiért ezt tettem! Annyira sajnálom! Meg fogom adni! Így kezdődik.
Az én betűim, de mégse.
– Ezt nem én írtam – dobom a papírt az asztalára.
– Jaj, Panni – sóhajt fel Sándor.
– Az egész mögött Auguszta áll! – pattanok fel. – Nyilván ő hamisította! Az a nő hazudik, megtéveszt bennünket, manipulál, és…
– Biztos volt benne, hogy ezt fogod mondani – néz rám Sándor szánakozón.
– Tessék? – emelem meg a hangom.
– Nézd, ő az, aki még ezek után is kiáll melletted! – vált keményre a hangja. – Úgy, hogy őt is becsaptad és manipuláltad, hogy őt is megloptad és kihasználtad! Mindent elmondott nekem! Hogy ruhákat vett és bevásárolt neked, még pénzt is adott. Mégis, az elmúlt fél órában sírva könyörgött, hogy ne csináljak ebből rendőrségi ügyet, majd ő segít neked… Még azt is felajánlotta, hogy szerez neked egy terapeutát… Arra kért, hogy beszélgessünk rengeteget, segítsünk neked, mert bajban vagy, és hogy a problémák miatt kissé paranoid lettél. Elmondta, hogy milyen nehéz gyerekkorod volt, és hogy nem tehetsz róla, ha néha valótlant állítasz. Nem direkt akarsz megtéveszteni minket, ez egy mentális betegség. Minden erejével a védelmébe vett… Az a nő egy szent! Te pedig őt sározod? Elmondta, hogy tőle is loptál, de ő úgy tett, mintha nem is tudna róla, mert nem akart bántani vagy bajba keverni. Elmondta, hogy tudja, mikor és miben nem mondasz igazat, de ő nem leplez le, nehogy fájdalmat okozzon neked. Még azt is tudja, hogy a szabadidődben, nos… – látom, ahogy a főnököm elpirul – szóval, hogy van keresetkiegészítésed. Egy ügyféltől kapta a videót. A férfi nem látszik rajta.
Úgy érzem, el fogok ájulni.
