Igyekszem megőrizni a hatékony, segítőkész alkalmazott szerepét, miközben belül kicsit szégyellem magam, hogy gyér párkapcsolati életemet így lebuktattam, hiszen én sem vártam izgatottan ezt a napot, amit a szerelmem majd még szebbé varázsolhat, hanem egy újabb pénteket láttam benne, amit az irodában töltök majd.
- Megkérhetlek valamire?
- Természetesen, Mr. Lambert.
- Tegeződhetnénk?
Már fél órája tegez, akarom mondani, de aztán beérem annyival:
- Persze.
- Köszönöm szépen. Így egyszerűbb lesz, amit kérni szeretnék – odalép elém, de közben a telefonját nyomkodja. – Foglalnál egy szobát ebben a szállodában, jövő péntekre? – kérdezi, miközben továbbra is a kijelzőt bámulja.
Ekkor pittyent egyet a telefonom.
- Két főnek – teszi hozzá.
Hát igen, ha már különös nap, akkor ez a kérés nagyon érdekesen hangzott. Jack a mai napon hirtelen a semmiből tegezni kezdett, sőt a pillantása, amivel az elmúlt egy órában bombázott felbolygatta az érzékeimet.
Egy szállodai szoba, két főnek, pont Valentin napra. Mi ez, ha nem egy felhívás keringőre? A pulzusom felgyorsul a gondolatra, hogy Jack megérezte a jeleket, amik lassan zajlottak köztünk. Ő is annyira kíván engem, mint én őt és szeretné megkoronázni egy felejthetetlen randival a dolgot. Annyira boldog vagyok, hogy mindez megtörténik, hogy kissé remeg a kezem, ahogy a telefonomat szorongatom. Kissé különös módja a randevú kérésnek, fut át az agyamon hirtelen, de hamar elhessegetem a gyanús felhőket. Nem ismerem őt igazán, lehet, hogy így fejezi ki a szándékait. Ki tudja? Egy hangyányit gyors a tempó számomra, de nem akadékoskodom csak a romantikus szállásra gondolok, és arra mit fogunk ott kettesben csinálni.
- Megnézem, mit tehetek az ügy érdekében – pillantok fél szemmel a telefonom kijelzőjére. Ahogy konstatálom, amit látok, úgy kell visszafogni magamat, hogy fel ne sikoltsak örömben. Jack az egyik legromantikusabb szállás linkjét küldte át nekem. Ahogy rányomok a kijelzőn a címre, megnyílik a webfelület, és épp a nászutas lakosztályt mutatja a képernyő. Hatalmas ágy terpeszkedik a szoba közepén, gyönyörű krémszínű ágytakaróval lefedve. A földön, és az ágy tetején sötétvörös rózsaszirmok pompáznak. A fotó jobb oldalán lévő kis nyílra bökve megjelenik a következő fotó, egy pazar fürdőszoba, márványberakásos pulttal és egy medencének is beillő jakuzzival. Ahogy gyorsan végiglapozom a képeket, konstatálom a lélegzetelállító kilátást – buja zöld tisztás, egy tölgyes erdő kellős közepén. Repeső szívvel állapítom meg, hogy egész egyszerűen tökéletes választás egy igazi romantikus kikapcsolódáshoz. Az ország összes szállodája közül, magam is pontosan ezt választottam volna! Meghitt, különleges, fenséges.
- Köszönöm! – hallom meg Jack hangját, amely kissé idegesnek és sürgetőnek hat.
Úgy tűnik, mintha nagyon sietne valahova. Megérzésemet alátámasztva gyorsan mozdulatokkal gombolni kezdi a zakóját, aztán néhány lépéssel már az ajtónál is terem.
- Holnap folytatjuk a tervezést – mondja már az ajtóból visszafordulva és szavaival megakasztja a gondolataimat. Mindösszesen egy bólintásra futja tőlem. Mire összeszedem magam, hogy végre megszólaljak és megköszönjem, megelőz: – Mindjárt elküldöm e-mailben Jessica adatait, a szállodai foglaláshoz.
Úgy meredek rá, mintha hirtelen a semmiből egy dézsa jeges vizet borított volna a nyakamba.
- Jessica? – kérdezem zavartan.
