„Ismét egy olyan írás, mely nagy tisztaságú lélekutazás. Ami nem velünk történt, mégis bármelyikünkkel megtörténhetne, ezért beleolvadunk egy-egy szereplő bőrébe, életébe. Mariann lebilincselő írása egy szuszra olvasható, újra és újra figyelmet követelő történet. Mert nem elég egyszer végigolvasni. Mindannyiunk életében vannak kerülőutak, de utólag mindig megértjük, mi miért is történt… Kellemes kikapcsolódást kívánok! :)”
@Baki_Nagy_Erika
„Bevallom, a Kerülőutak a „letehetetlen” könyveim közé került. Az in medias res kezdés telitalált az Iza által átélt mélységek és magasságok indításához. A cselekmény oly titokzatosan bontakozik ki előttünk, és olyan feszes, izgalmas események tanúi lehetünk, hogy hirtelen azt érezzük (főleg a hölgy olvasók), hogy mi magunk éljük át mindazt a megpróbáltatást, melyen főhősünk keresztülmegy. Hús-vér, érző emberek mozgatják a cselekmény szálait. »No filter«, írhatnánk, ha egy fotóról beszélnénk.
Bucsi Mariann olyan zseniális módon folytatja a történetet, hogy bevonva érezzük magunkat a főhős dilemmáiba, együtt gondolkodunk vele, igyekszünk dönteni nehéz helyzeteiben.
A regény különlegessége, hogy sorszámozott példányok láttak napvilágot – jómagam a nyolcas szám büszke tulajdonosa vagyok. Akinek már nem jut papír alapú, e-könyv formájában is végigizgulhatja Iza életének ezt a különleges szakaszát.
A könyv a maga »bucsimariannos« stílusában megfogalmaz olyan életbölcsességeket, amiket frissen olvasva még a történet szerves részének érzünk, aztán szépen bekúsznak tudatalattinkba, ott rezegnek, és mindannyian azt és úgy építjük be a tudatos rétegeinkbe, ahogyan arra szükségünk van. »Mindaddig, amíg hagyjuk, hogy a mintáink, a berögzöttségeink, a ‚Mi a helyes’ kérdésre adott válaszaink mentén éljük az életünket, csak megnehezítjük mind az Őrangyalaink, mind pedig a saját életünket. Mert aminek meg kell történnie a szívünk legmélyebb vágya szerint, az úgyis megtörténik, hiszen a szívünk szava az igaz, és szeretettel minden megoldható«.”
@sportosnagyi
„Ma Bucsi Mariann Kerülőutak c. könyve választott ki. Gondolom, sokan mosolyognak ilyenkor, de valahogy engem hívnak, választanak a könyvek. Megadják a sorrendjüket, kézbe adják magukat… Az íróasztalomon várakoznak. Vannak időszakok, amikor sokat olvasok, vannak időszakok amikor nagyon keveset. Ma egész nap a Kerülőutak járt a fejemben, ő következett.
Ez a kisregény már abban is kivételes és különleges, hogy 333 példányban készült, sorszámozottak, az enyém az életutammal összefüggő 69-es.
Ez a szépirodalmi kisregény olvastatja magát! Szórakoztató, könnyed, de mégsem az, hiszen átjár mélységeket, magasságokat; sorsfordító történések, maga az élet, életünk lehetséges fordulatai játszódnak le benne. Mariann Ébredés regénye, Érintés novellás kötete mellett ismét egy mű tanító jelleggel, lényeges mondanivalóval:
»Már jó ideje rájöttem arra, hogy ami igazán, mélyen a szívünk vágya, azt végül így vagy úgy, beteljesítjük. Sokszor nem követjük az álmainkat, mert racionalizáljuk a dolgokat, és bár érezzük, hogy nem abba az irányba kellene mennünk, mégis követve a belénk nevelteket, a megfelelési vágyunkat, az önmagunkról kialakított képet, már csak azért is másfelé vesszük az irányt. Azután ilyenkor jönnek a könnyed, figyelmeztető jelek, amelyeket persze rendre annullálunk. Akkor kapunk egy erőteljesebb jelzést. Végül, ha arra sem hallgatunk, akkor még határozottabban taszigálnak vissza a saját utunkra. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak megvan a kijelölt útja, amiről gyakran letérünk, mégis a cél felé megyünk, csak olykor kerülőutakon.«
Mennyire igaz minden sora! Sokszor évekig, évtizedekig kerülgetjük álmainkat (elfelejtett álmainkat, vágyainkat), letérünk arról az útról, ami igazán fontos lenne számunkra, kerülőutakon járunk saját időnket, energiánkat pazarolva. Nem ismerjük fel időben a jeleket, nem tanulunk belőlük. Ha számvetést is készítünk, nem vagyunk elég bátrak a változtatáshoz, holott az abszolút a saját utunkra vinne minket. De sohasem késő megállni, átgondolni az életünket úgy, ahogy a kisregényben Iza és Ádám tette.
Szeretem Mariann történeteiben, hogy mindig van csavar, hogy olvasás közben még ha el is vetjük a bennünk felmerült lehetőséget, itt például Iza életének tükrében, belenyugszunk történésekbe, a végén mégis ott a csattanó a szereplők jövőjének tekintetében. Ilyenkor lapozom a könyvet, hogy hol van a többi sor, nem lehet még vége…Még úgy olvasnám!
Szívből gratulálok Mariann! Nagyon tetszett a kisregény! Szívből ajánlom Mindenkinek!”
@Czagány Tünde
„Újra egy szép és igényes írás!
Nagyon szeretem Bucsi Mariann gondolatait olvasni. Zseniálisan bánik a szavakkal, és a tolla nyomán örök bölcsességek születnek. Ez a kisregény teljesen beszippantott, együtt éltem a szereplőkkel, és izgultam, hogy a vége boldog befejezéssel záruljon. Mariannt ismerve sejtettem, hogy a kis csavar sem marad el, nem csalódtam, teljes feloldással zárul a kötet. Olvastam volna még tovább.
Nagyon szép a borító. Az pedig külön öröm számomra, hogy egy egyedi, számozott példány boldog tulajdonosa vagyok, mert a regény csak 333 példányban létezik.
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed és szép történeteket!”
@Jandácsik Zsuzsi
