Kedves férfitársaim, hadd osszam meg a velem történteket, hátha lehet belőle profitálni valamit…
Huszonkilenc éve vagyok házas. Jól indult, minden a szokásos. Építkezés, két gyerek, mindkettőt becsülettel felneveltük, már kirepültek. Aztán ott maradtunk, mint két lakótárs. Csendes vacsorák, közönyös reggelek, semmitmondó beszélgetések. Hát ez nem túl izgi, de szeretem az asszonyt. Csak hát úgy alakult, hogy megismerkedtem egy nővel. Tüzes, szenvedélyes, érzéki. Imádom minden porcikáját! Mivel sokat utazom a munkámból kifolyólag, meg ő is, elég gyakran össze tudtunk hozni egy-egy találkát.
Januárban a cégem elküldött egy kétnapos konferenciára, és mivel ő is meg tudta oldani, hogy épp vidéken kelljen tartózkodnia, nem bajlódtunk azzal, hogy külön szobát foglaljunk…
Totál széthajtott voltam a melóban és hulla fáradtan érkeztem meg a helyszínre, ahol nekem szinte azonnal be kellett csekkolnom egy online meetingbe a kollégáimmal és a főnökömmel. Mondtam az én kedvesemnek, hogy menjen le egyedül vacsorázni a szálloda éttermébe. Az első hiba, amit elkövettem, hogy azt viszont nem mondtam az én szívem hölgyének, hogy kétórás meetingem lesz, úgyhogy a vacsora után, amit nélkülem lesz kénytelen elkölteni, igyon még egy-két koktélt, és csak este fél kilenc után jöjjön vissza a szobába. A másik hiba, amit elkövettem, az az, hogy úgy ültem oda az asztalhoz, hogy háttal az ajtónak, azaz a kamera épp a bejárati ajtót vette.
Már a megbeszélés vége felé tartottunk, és épp a főnököm szónokolt, hogy mit kell még tennünk, hogy az idei év megalapozottan induljon pénzügyileg, amikor nyílt a szoba ajtaja.
Ezek után minden másodpercek alatt történt.
Előbb a kedvesem hangját hallottam meg.
- Remélem már nagyon kemény vagy, mert én már készen állok!
Csakhogy nem csak én hallottam, hanem mindenki az online térben, aki épp a konferenciabeszélgetésben tartózkodott. És mindannyian nagyon jól ismerik a hölgyet. A hangjával együtt.
Mindenki néma csendben, kerek szemmel, dermedten figyelte a kamerát. Arra sem volt időm, hogy kicsekkoljak a beszélgetésből, mert az ajtó immár szélesre tárult és ott állt a szívem hölgye, magas sarkú cipőben és egy nyitott bőrkabátban, ami alatt nem viselt semmit. TELJESEN PUCÉR VOLT a kabát alatt! Az összes kollégám és a főnököm szeme pislogás nélkül az ajtóban álló jelenséget bámulta.
- Azonnal tégy a magadévá! – kiabálta a hölgy, miközben beljebb lépett.
Majd konstatálta, hogy mi a szitu.
- Ó! – mondta, de nem húzta összébb a kabátját.
És akkor ehelyütt említem meg a harmadik hibát, amit elkövettem: a szóban forgó hölgy nem más volt, mint a főnököm felesége…
