2016.november 28. hétfő
A sötétkék Armani öltönyt viselő ügyvéd miután elmondta a védőbeszédét magabiztos léptekkel ment vissza a vádlott számára fenntartott helyhez. Mielőtt leült, megigazította a mandzsettát a bal kézelőjén, majd kissé felszegte az állát, aztán végre helyet foglalt. Vékony lábait keresztbe tette, majd elégedetten hátradőlt, majd fejét kissé oldalra fordította és valami mosolyfélét villantott a mellette ülő férfira, majd előretekintett és apró, mélyen ülő szürkéskék szeme ravaszul csillogott, ahogy a bíróra nézett.
A mellette ülő férfi magas, tagbaszakadt ember volt, széles vállain megfeszült méretre szabott öltönyének zakója. Kissé hullámos őszes haját hátrafésülte, fejét magabiztosan felszegte. Lesepert egy képzeletbeli szöszt a nadrágjáról, majd mereven előre nézett. Szemből jól látszott, hogy milyen kemény a tekintete, amellyel a bírót nézte.
Az ügyész, egy nagyon magas, kissé hajlott hátú középkorú férfi a papírjait rendezgette.
A tárgyalóteremben egyre erőteljesebb lett az emberek duruzsolása.
A bíró kalapácsával a pulpitusra ütött és hirtelen csend lett.
– Álljanak fel! – mondta a teremszolga – A bíróság meghozta az ítéletet!
Mindenki felállt.
Az első sorok egyikében egy nő ült fekete ruhában, karján pár hónapos kisbabával. Az asszony ráncos volt, karikás szemű, a haja hófehér. Meghatározhatatlan volt a kora. Épp úgy lehetett egy harmincas nő, akit megviselt az élet, mint egy ötvenéves asszony, aki az unokáját tartja a kezében.
Mellette egy közel két méter magas, kissé ápolatlan benyomást keltő férfi ült, akire jócskán ráfért volna már egy fodrász. Mikor az asszony felé fordult, a nőt megcsapta alkoholos lehelete. Közelről jól látszott az alkoholistákra jellemző véreres szeme és orra. A férfit Csabának hívták.
Amikor a teremszolga bejelentette, hogy a bíróság meghozta az ítéletet a férfi megfogta az asszony kezét, felálltak, de továbbra sem engedték el egymás kezét. Aztán mindketten lélegzetvisszafojtva vártak.
– Makai György vádlott – kezdte a bíró mély, öblös hangján –, az ellen felhozott vádakban nem bűnös! Emberi mulasztás nem történt!
Ahogy a szavai elhangzottak, minden egyszerre történt. Az asszony kitépte a kezét a Csaba nevű férfi kezéből és sikoltozni kezdett. Karjaival csapkodott, rúgkapált és artikuláltan hangon kiabált valamit. A csecsemő a karjában torkaszakadtából üvöltött. Csaba a kezébe temette az arcát és nyüszített, majd felpattant, átugrott a korláton és a vádlott felé rugaszkodott.
A tömeg kiabált, tárgyakat dobáltak a bírói pulpitus felé, közben rendőrök özönlötték el a helyiséget. Pillanatokon belül teljes volt a káosz.
