Első rész

Sophia

1. rész

 Sophia Alvadonna Fabian Fantozzi professzor ultramodern kórházának első emeletén feküdt privát szobájában, és a mobilja képernyőjét nézte. 2017. november 21. napi horoszkóp: a bakokra ma nagy szerencse vár, olvasta a telefonján, aztán elmosolyodott. Neki hónapok óta minden napja maga a csoda, naná hogy szerencsés napjai vannak! Félredobta a készüléket, és az újságért nyúlt. Manikűrözött kezeivel az esküvői magazint lapozgatta, miközben gondolatban a közelgő szertartást tervezgette.

A kórház épülete ‒ ami nem messze volt a híres Trevi-kúttól ‒, kívülről a régi klasszikus Rómát idézte, belülről viszont a legmodernebb felszereltséggel rendelkezett. A világ minden tájáról jártak ide a szépülni vágyó emberek, mert ez volt Európa egyik leghíresebb szépészeti klinikája. Sophia nem is érte volna be kevesebbel. Harmadik alkalommal feküdt Fantozzi professzor kése alá, és mindent figyelembe véve már több mint tizenkilenc plasztikai műtétje volt eddig. Ám hiába a legjobb ötcsillagos hoteleket idéző szoba, a kényelmes ágy és a tudat, hogy nemsokára még a mostaninál is jobban fog kinézni, ő mégis rettenetesen érezte magát. Annyira hiányzott neki a férfi, hogy szinte fájt. Sophia 1962-ben született egy kis olasz faluban. Már kislány korában mindenki rajongott érte. Sűrű, fekete hajú, tüzes fekete szemű, olajbarna bőrű, cserfes kislány volt. Imádott táncolni és énekelni. Egyaránt tagja volt az iskolai énekkarnak és a templomi kórusnak. Bárhol megjelent, a figyelem középpontjában állt, és ő mindennél jobban élvezte is ezt. Már egészen korán megtanulta, hogy a megfelelő viselkedéssel bárkit az ujja köré tud csavarni, és a lehető legtöbb alkalommal élt is ezzel a képességével.

Tizenhat éves korára érzéki nővé vált, és hosszú izmos lábaival, telt, kerek melleivel, hatalmas fekete szemével és vágytól duzzadó ajkaival, ingerelte az összes férfit, aki csak a közelébe került. Ekkor jött rá, micsoda hatalma van a férfinem fölött. Nem volt válogatós, és imádott csábítani. Mindent meg akart tudni a férfiakról, és igazán gyorsan tanult.
Mindig is úgy érezte, sokkal többre hivatott annál, minthogy ebben a kis halászfaluban tengesse a napjait. Meg volt róla győződve, hogy ő különleges, és minden figyelmet megérdemel. Aztán amikor rájött arra, hogy vannak emberek, akik nagyon gazdagok, minden vágya az lett, hogy egy legyen közülük. Biztos volt benne, hogy nincs az a gazdagság, amit meg ne érdemelne. Gyorsan rájött arra is, hogy az ő ugródeszkája a jó élethez csak egy férfi lehet, így aztán hosszú órákon át figyelte a faluba érkező gazdag turistákat. Jó néhányuk ágyába könnyedén be is jutott, de aztán a férfiak továbbálltak. Fel volt háborodva. Aztán néhány alkalom után megértette, hogy itt többre lesz szüksége, mint pusztán csábítani. Ő azt akarta, hogy valaki elvigye magával innen. Ahogy ez a gondolat gyökeret vert a fejében, arra is rájött, hogy ehhez mit és hogyan kell tennie, és aztán acélos elszántsággal vetette bele magát a megfelelő férfi keresésébe. Közel egy évet kellett várnia, míg eljött a tökéletes jelölt, és a lány a férfi autóján, búcsú nélkül elhagyta a faluját.
Rómában megtudta, hogy a férfi nős, és neki csak egy kis lyukat volt hajlandó bérelni, meg persze kapott némi apanázst – aprópénzt! – cserébe a hapsi sűrűn látogatta és elvette a jussát. Legalább annyit elért nála, hogy addig rágta a fülét, míg be nem íratta egy modelliskolába. Miközben eleget tett a férfi kéréseinek és iskolába járt, egyre többet látott a világból, és rájött, hogy az a férfi nem is igazán gazdag. Ahogy elhaladt a gyönyörű kirakatok előtt, ahogy esténként nézte a csodás ruhakölteményekbe öltözött nőket, akiknek libériás sofőr nyitja ki a kocsiajtót, pontosan tudta, hogy neki is közéjük kell tartoznia. Neki egyszerűen ott a helye! Neki mindez ugyanúgy jár!  Mindennél jobban vágyott gyönyörű ruhákra, ékszerekre, szép házakra, szolgálókra. Éjszakánként az ágyában fekve arról álmodozott, hogy gazdag lesz.

Sikeresen elvégezte az iskolát, és már másnap munkát is kapott egy divatszalonban. Még aznap összepakolta a holmiját – azt se mondta a férfinak, hogy ciao! –, és bérelt magának egy kis szobát, aztán beszerzett pár visszafogott ruhát. Pontos eltervezte, hogy mit fog tenni!