Másfél évvel később – némi gyűszűvirág-kivonat segítségével –, ifjú feleségből gazdag özvegy lett.
Sophia a negyvenes évei elejéig négy férjet fogyasztott el. Mind nagyon gazdag volt és nagyon idős. Negyvenkét éves korára teljesült az álma. Mérhetetlenül gazdaggá vált.
Akkor már volt pénze – rengeteg pénze –, de a teste kezdte cserben hagyni. Sophia számára még mindig rendkívül fontos volt, hogy a férfiak vágyainak netovábbja legyen, de már voltak nála sokkal szebbek, sokkal fiatalabbak, és a férfiak érdeklődése érezhetően kezdett alábbhagyni irányában. A melle megereszkedett a nagy súlytól, és az évektől. A bőre nem volt feszes, az arcán ráncok jelentek meg, a hasa nem volt lapos. Gyűlölte a saját tükörképét. Úgy érezte, ebbe a helyzetbe belepusztul.
Ekkor vett részt az első plasztikai műtéten.
Az elmúlt tizenhárom évben többször felvarrták a ráncait, megemelték a mellét, kétszer leszívták a zsírt a hasáról, feltöltötték szilikonnal az ajkait, implantátumot ültettek a popsijába, hogy kerekebb legyen, kivették a lengőbordáját, hogy karcsúbb legyen a dereka és felvarrták a szemhéját.
Most egy újabb zsírleszívásra várt, miközben tökéletesen manikűrözött kezeivel az esküvői magazint lapozgatta.
Nemrégen valami egészen különleges csoda történt vele. Beleszeretett egy nálánál huszonhárom évvel fiatalabb férfiba, és bármit megtett volna, hogy megszerezze magának.
Álmodozva gondolt az ő gyönyörű szerelmére. Csodálatos, feszes, kisportolt testére, sűrű, göndör fekete hajára, hatalmas zöld szemeire… Sophia mindennél jobban vágyódott utána.
Másfél éve ismerkedett meg vele egy összejövetelen, amit az ír nagykövet rendezett. Enrico csendes volt, művelt, finom modorú, eszeveszetten jóképű, és láthatóan rajongott tizenöt évvel idősebb feleségért. Merthogy Sophia legnagyobb bosszúságára nős is volt. Még nagyobb bosszúságára pedig láthatóan nagyon szerette is a feleségét ‒ szinte minden vágyát kívánságát leste az asszonynak. Pedig Enrico felesége jelentéktelen külsejű, szürke kis nő volt, seszínű hajjal, vizenyős, dülledt halszemekkel és vértelen, sótlan természettel. Sophia nem is értette, hogy szerethet egy ilyen tökéletes férfi, egy ilyen ronda és buta nőt?
A nagykövet estjén Enrico őt is felkérte táncolni. Boldogan ment vele a parkettre, de a férfi olyan kimérten udvarias volt, hogy életében először megingott a hite abban, hogy meg tudja-e szerezni, amit akar. Még az is megfordult a fejében, hogy valójában lehet, hogy Enrico a saját neméhez vonzódik, és a házassága csak egyfajta álca. De aztán ahogy újra látta ‒ valami parázsló dühöt fel is lobbantott benne ‒, hogy milyen szerelmes tekintettel néz kiszemeltje a feleségére, ezt az elméletet el kellett vetnie.
Ezután, minden alkalmat megragadott, hogy találkozhasson a férfival. De Enrico mindenhova a feleségével érkezett, és rajongása mit sem változott irányában. Sophia életében először szerelmes lett és kudarcot vallott. Képtelen volt felkelteni ennek a halk szavú, csodás férfinak az érdeklődését, aki ugyan mindig udvarias és figyelmes volt vele, de sosem mutatott igazi érdeklődést iránta. Sophia úgy érezte, beleőrül, ha nem lehet az övé.
Aztán a sors mégis a kegyeibe fogadta.
