Egy héttel később Zalán ugyanúgy ébredt, mint mindig: a reggeli, ébredező fény besurrant a kis ablakon, megvilágítva a kopott szobát. Lustán nyújtózkodott, aztán kibújva a takaró alól a konyhába ment. Az asztalon most nem vajas kenyér várta, hanem egy kakaóscsiga és egy pohár tej. Felcsillant a szeme, letelepedett a székre, és nagy lelkesen falatozni kezdett.
Apró falatokként ette meg a péksüteményt, aztán felhajtotta a tejet. A bögrét visszatette az asztalra, majd felpattant, és a fürdőszobába sietett, hogy megmosakodjon. Ahogy a tükörbe nézett, nevetve fedezte fel a fehér tejbajszot az ajka fölött.
– Hát ez meg hogy került ide? – kuncogott, aztán vizes kezével letörölte. Egy pillanatra elkomorodott, ahogy eszébe jutott valami. – Az apukámnak volt igazi bajsza… – suttogta.
Lassan megfordult, aztán letelepedett a lehajtott vécé tetejére.
– Tudom, apa, hogy az égben vagy – mondta halkan. – De hátha hallod, ha beszélek hozzád.
A kisfiú egy darabig hallgatott, majd folytatta.
– Ebbe a házba költöztünk az anyával. Azt mondta, hogy meseházat fogunk belőle varázsolni, de most nem tudjuk még, mert nincs rá pénzünk. De jobb itt lakni, mint Pesten. Van udvarunk, lehet, hogy majd lesz cicánk is. Meg nincs annyi autó, és sokat lehet szaladozni. És az is jó, hogy az anyával egy szobában alszunk.
Elcsendesedett egy pillanatra, mintha válaszra várna, aztán halkan folytatta.
– Az anya mindig korán elmegy dolgozni, de hagy nekem reggelit. Én már olyan ügyes vagyok, hogy mindig elpakolok a mosogatóba utána. Meg képzeled, apa! Megcsináltuk a kaput a nagypapival!
Hirtelen elnevette magát.
– Jaj, de buta vagyok! Nem is tudod, hogy lett nagypapim! – kacarászott. – A szomszédban találtam a padon, az első reggel. A felesége az égben van, mint te… Nem tudom, hogy találkoztál-e vele.
Megint elhallgatott, mintha válaszra várna, de csak a csend volt körülötte.
– Hát ezek szerint nem tudsz válaszolni, apa. De nem baj, azért én mesélek. Biztosan hallod.
Tovább hadart, mint aki fel akarja eleveníteni a napok történéseit.
– János bácsi, aki a padon volt, szomorú volt, de én felvidítottam. Meg az unokái messze laknak. Ezért nincs itt unokája, nekem meg nagypapim nincs, sehol se. Ezért ő a nagypapim lett, én meg az unokája. Azt szokta mondani, hogy rendes gyerek ez a Zalán és az én vagyok, és biztos büszke lennél rám, apa! Kertje is van a ház előtt, ahol kiszedtem a gyomokat. Tudod, apa, a gyomok azok betörő növények! – kuncogott.
Aztán hirtelen elkomorodott.
– De pont, amikor a nagypapim lett, akkor a szíve nem szolgálta, vagy mi… ezt nem értettem pontosan. De elesett, és nem kelt fel többet. Aztán jött a mentő, és szirénázott, és kiszálltak belőle emberek és futkároztak, meg kiabáltak és az anya meg hazahozott, pedig ott akartam lenni, de azt nem szabadott. Nagyon félelmetes volt. Azóta nincs nagypapi a padon.
Csend lett. Zalán lehajtotta a fejét, aztán nagyot fújtatott.
– Most muszáj sietnem, de majd mesélek még! Ja, és nagyon szeretnék biciklit, de még nem lehet. Most mennem kell!
Gyorsan kilépett a fürdőszobából, a konyhába sietett, elpakolt maga után, felöltözött, felcsatolta a szandálját, majd kiment az udvarra, aztán ki az utcára. Épp, ahogy kilépett, egy hatalmas, lapos, piros autó húzott el mellette, amelynek dübörgő, berregő hangja volt. Amint az autó továbbhaladt, nagy port kavart maga mögött. Zalán kis kezeivel hessegette a port és a fura szagot, ami az autó nyomában szállt. Köhintett néhányat, aztán tovább lépdelt a szomszéd ház felé.
Megállt János bácsi háza előtt és szomorún nézte az ürest padot, amelyen most nem ült senki.
Kinyitotta az idős férfi házának a kapuját, aztán hátrament az udvarba a fészerhez. Elővette a locsolókannát, a kerti csapról vizet engedett bele, majd lassan, erőlködve kivitte az utcára, és megöntözte a virágokat.
Ötször fordult, mire elég vizet kaptak a növények. Aztán leguggolt, kis kezeivel húzogatni kezdte a gyomokat.
- Remélem, látod nagypapi, hogy mennyire vigyázok a virágoskertedre – sóhajtotta.
Ekkor újra meghallotta a berregő hangot. Oldalra fordította a fejét és látta, hogy a piros autó jön visszafelé, aztán hirtelen fékezett és megállt mellette. Nézte, ahogy kinyílik az ajtaja, majd ahogy megjelenik egy fényes fekete cipő a poros úton. Felfelé fordította lassan a fejét és egy nagyon magas, óriás férfit látott, aki nagyon félelmetes volt, és szúrós szemeivel őt nézte. Hirtelen hevesen dobogni kezdett a szíve és elöntötte a félelem.
