Ekkor ismerkedett meg Pamelával. A nő amerikai volt, sovány, csontos, hatalmas szilikon mellekkel. Ajkait feltöltette, és ettől mindig úgy nézett ki, mintha valami allergiája lenne, műszempillája pedig borzalmasan sűrű és hosszú szálakból állt, amitől folyton pislognia kellett. Közel járt az ötvenhez, de tizenöt évet folyton letagadott. Négy napra vette meg Sándor szolgálatait, és keményen megdolgoztatta a fiút a pénzéért. Ám a négy nap alatt kiderült számára, hogy a nő hamarosan elképesztően gazdag lesz, mert az apjának gyárai voltak Amerikában, haldoklott, és mindent egyetlen lányára készült hagyni. Pamela azt mondta, eltarthat még egy-két évig, de sebaj, hiszen addig is mindene megvan, de azért nem fogja bánni, ha saját jogon lesz milliomos, és nem a kedves papát kell folyton pénzért nyúznia. Az utolsó előtti estéjüket töltötték együtt, amikor a nő így szólt hozzá:
– Gyere velem Amerikába! Meglesz mindened. Gyönyörű házam van Miamiban, hatalmas úszómedencével a kertben. Tetszeni fog neked. Szép ruhákban járhatsz, jó autóval, és kapsz megfelelő apanázst. Egy évre, persze ha előbb rád nem unok.
– Nekem nincs útlevelem – mondta Sándor.
– Ugyan! – legyintett a nő. – Itt van a pénz, menj be holnap a hivatalba, és kérd meg sürgősségivel. Úgy huszonnégy órán belül elkészül.
Ez a mondat is csak azt erősítette meg benne, hogy pénzzel mindent el lehet intézni. Másnap megcsináltatta az útlevelet, aztán fogta az összes megtakarított pénzét, és Pamela oldalán elhagyta Magyarországot.
Életében olyan gazdagságot, mint amivel ott találkozott, nem látott még. Két hónappal később arra is rá kellett jönnie, hogy a saját pénze egy ilyen élethez szánalmasan kevés, és soha nem is lesz képes annyit keresni, hogy valaha is elérje az áhított gazdagságot. Márpedig ő nem akarta kevesebbel beérni.
Pamela valóban elhalmozta mindennel. Márkás ruhákban járt, megtanult vezetni és fantasztikus autókon száguldozott. A nő Alexnek szólította, mert a Sándort nem tudta kimondani, és pont úgy bánt vele, mint a pincsi kutyájával, Lisiebethszel. Bár szerinte a kutyát jobban kedvelte.
A nő szenvedélyes vitorlázó volt, így a fiú elsajátította a hajózással kapcsolatos ismereteket is. Fél év pedig elég volt ahhoz, hogy már tökéletesen beszélje az angol nyelvet is. Ezen idő tájt halt meg a nő apja, aki valóban mindent a lányára hagyott. Sándor, azaz Alex egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy ennyi pénz egyáltalán létezik a világon.
Pamela imádta a lóversenyt, így a fiú hamarosan eligazodott ebben a világban is. Egyszerűen szívta magába a tudást. Az asszonynak rengeteg könyve volt, Sándor/Alex pedig imádott olvasni. A nő folyamatosan instruálta, hogy mi illik és mi nem, melyik evőeszköz mire való, hogyan viselkedjen társaságban, milyen alkalomra mi a megfelelő viselet, kinek és mit illik mondani, milyen szokásokat kell betartania. Mindezeknek köszönhetően egy évvel később nyoma sem volt a nyolcadik kerületben született, pesti csóró srácnak. A helyét egy kifinomult úriember vette át, aki kitűnő társalgó volt, művelt és intelligens, tökéletes modorral. Külsőre is megférfiasodott, már nem az a szépfiú volt, mint tizenéves korában, hanem egy eszeveszetten jóképű férfi. Pamela úgy hordozta körbe a társaságban, mint egy aranyérmes lovat.
Már másfél éve voltak együtt, amikor a nő azzal állított haza, hogy be kell fejezniük a kis liaisonjukat – igen, ezt a szót használta –, mert hamarosan férjhez megy. A fiú borzasztóan kétségbeesett, és úgy érezte, menten szétrobban a feje.
