2016. május 4. reggel, 7 óra
A gyárban, most is, mint a nap huszonnégy órájában mindig, serény munka folyik.
A beérkezett, bauxitot előbb feldarabolják, majd kalapácsos malmokban finomra őrlik.
Ezután a szemcsésre őrölt bauxitot egymáshoz kapcsolt autoklávok sorába helyezik, ahol feloldják a bauxit aluimíniumoxid tartalmát. Az autoklávok légmentesen záródó, vastag falú, túlnyomással működő tartályai közül az elsőbe nagynyomású szivattyú tölti be a feltárandó zagyot, amely a bauxitot és a szükséges mennyiségű lúgot tartalmazza. A betöltött zagy hőmérséklete 95°C körül van. A zagy folyamatosan áramlik át a gőzzel fűtött többi autoklávba, miközben hőmérséklete 250 °C–ra emelkedik és megtörténik az alumíniumoxid oldódása. Az utolsó tartálysoron átáramolva 120 °C–ra hűl, végül a hígító tartályba jut. A feltárás során oldatba megy a bauxit alumíniumtartalmának nagy része, ez az aluminátlúg. A maradék szilárd fázist – ülepítés és szűrés után –, az úgynevezett vörösiszap formájában távolítják el. Az aluminátlúg és a vörösiszap elválasztása nagy térfogatú Dorr–ülepítőkben történik.
Ezután következik a kikeverés fázisa, hogy megfelelő minőségű timföldet kapjanak, aztán a kikevert zagyot vízzel keverve többször szűrik.
Végül a timföldgyártás befejező művelete, a kalcinálás következik, amit forgó csőkemencében végeznek. A hidrátot a kemence felső, hidegebb végén adagolják be, és a meleg alsó végén távolítják el 850–1150 °C hőmérsékleten.
Ez a folyamat soha nem áll meg. A gépek állandóan dolgoznak. A nap huszonnégy órájában, a hét minden napján, állandóan ugyanez a körforgás ismétlődik újra és újra. Ma reggel hétkor ugyanúgy, mint mindig.
Majdnem ugyanúgy…
