– Ugyan, darling – paskolta meg a nő az arcát –, akad majd másik gazdag nő.
Ott és akkor szívből gyűlölte Pamelát.
Másnap miközben ő csomagolta a holmiját – Pamela nagylelkűen megengedte, hogy mindent megtartson, amit kapott tőle –, a nő egyszerűen elment vitorlázni.
Soha többé nem tért vissza. Hatalmas vihar kerekedett, és ő vízbe fúlt.
Két héttel később Sándor levelet kapott egy ügyvédtől, amiből megtudta, hogy a nő háromszázezer dollárt hagyott rá. Ez adta az ötletet a fiatal férfinak: első lépésként semmi más dolga, mint elvenni feleségül egy gazdag nőt, akit rá kell vennie, hogy mindenét ráhagyja – és ha valamihez értett, hát azok a nők voltak.
A dolgot hosszú szervezés előzte meg. Miamiban nem maradhatott, hiszen itt mindenki tudta, hogy Pamela kitartott fiúja volt. Az elmúlt egy évben azt is megfigyelte, hogy az amerikai nők rajonganak az olasz származású férfiakért. Azt is tudta, hogy megoldást kell találnia arra is, hogy vízum hiányában miként maradhat egyszerre három hónapnál többet az országban. Mindent figyelembe véve úgy döntött, elmegy Olaszországba, aztán meglátja, hogyan tovább.
Imádta Rómát. Egy évet töltött ott, és közben majdnem beleszeretett egy gyönyörű, olasz lányba, de természetesen tudta, hogy azzal mindent tönkretenne, úgyhogy kiélvezte a kapcsolatuk minden pillanatát, aztán amikor már folyékonyan beszélt olaszul, és nagyjából kiismerte magát a szokásokban és a kultúrában, megszerezte magának az olasz-amerikai kettős állampolgárságot ‒ amely könnyebben ment, mint gondolta ‒, és egy csütörtöki napon úgy hagyta ott Rómát, hogy azt se mondta, viszlát. A reptéren izgult a (hamis) papírjai miatt, de senkinek fel se tűnt, úgyhogy megnyugodva foglalta el a helyét a British Airways New Yorkba tartó járatán. A hosszú úton jó párszor eszébe jutott a gyönyörű és érzéki Lucia, de mire elérték az USA légterét, mindennél biztosabb volt benne, hogy a legjobb döntést hozta meg. A szerelem úgyis elmúlik, pláne pénz nélkül, őt pedig csak egy cél hajtotta, minél gazdagabbnak lenni, úgyhogy elég volt a szórakozásból, ideje munkához látnia.
