Elkezdte mondogatni, hogy milyen csodás lenne, ha lenne közös gyermekük. Egyre többször hozta fel társaságban is ezt a témát, és az összes közeli ismerősük gyermekét kitüntette a figyelmével. Rita mosolyogva figyelte.
Egyik este Alessandro letörten ment haza, majd hetekig magába zárkózott. Ritát emésztette az aggodalom, és mindent megtett, hogy kiderítse, mi baja a férjének.
Végül Alessandro mutatott neki egy orvosi papírt, amely arról szólt, hogy ő nemzőképtelen. Közvetlen ezután adott egy levelet a nőnek.
– Tudod, gyönyörűm, amikor ezt megtudtam, úgy éreztem, hogy vége a világnak… Az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott. Nemcsak gyermekkel nem ajándékozhatlak meg, hanem még igazi férfi se vagyok! – temette arcát a kezébe. – Még búcsúlevelet is írtam neked. De aztán nem tudtam megtenni. Mert annyira szeretlek…
Rita azt sem tudta, hova legyen a rátörő érzelmektől. Könnyeket hullatott, majd sírva ölelte és csókolta a férjét.
– Ó, én kis butám! Ez a búcsúlevél gyönyörű! De Alex, én nem tudnék élni nélküled! Számomra gyermek nélkül is tökéletes a házasságunk, te pedig a legnagyszerűbb férfi vagy, akit csak ismerek.
Jó pár nappal később Alessandro így szólt hozzá:
– Ritám, te milyen búcsúlevelet írnál nekem?
Az asszony meg akart szólalni, de Alessandro a szájára tapasztotta az ajkát, aztán a gyengéd, puha csók után így szólt hozzá:
– Ne, ne drágám! Inkább írd meg! Azt hiszem, jólesne nekem. Nálad van az én búcsúlevelem, nálam lesz a tied. Ha visszajöttem, vigyük ki mindkettőt a tengerpartra és tegyük egy papírhajóba. Hadd ússzon el ez a boldogtalanság!
Másnap Alessandrónak be kellett feküdnie a kórházba három napra, egy mandulaműtétre.
Rita gyönyörű, szívhez szóló búcsúlevelet írt, ő pedig gyengéden szeretkezett vele.
Elővett a szekrényből egy doboz desszertet. Marcipánszívek. Az asszony kedvenc édessége.
– Szerelmem, éppen három darab van benne – mondta az asszonynak. – Te minden este megeszel egyet, közben én telefonon a füledbe suttogok, és hipp-hopp, már el is repül ez a három nap. Hiányozni fogsz, gyönyörűm!
Előző nap a szert, amit jobb, ha fel sem idéz, hogy szerzett be, feloldotta egy kis vízben, aztán porrá zúzta az asszony szinte összes altatóját, és azt is hozzákeverte – tudta, hogy önmagában csak az nem lenne elegendő. Az eladó azt mondta, a szer szívmegállást okoz és egy órával később már nem lesz kimutatható. Biztos volt benne, hogy az az ember tudta, mit beszél. Vett egy étcsokoládés bevonatú marcipánszív-desszertet, az asszony kedvenc édességét. Óvatosan kibontotta, nehogy megsérüljön a csomagolás, a feloldott szert pedig egy injekciós tű segítségével az egyik desszertbe fecskendezte, majd gondosan visszacsomagolta az egészet. A fecskendőt és a szert tartalmazó fiolát a város egyik kórházának veszélyeshulladék-tárolójába dobta, nagyon messze a lakhelyüktől. A desszertet tartalmazó dobozt szalaggal átkötötte és a szekrénybe tette. Ezt adta át akkor Ritának.
– És egy mára is – nyitotta ki a tenyerét, amiben egy külön marcipánszívecske volt. Kicsomagolta és az asszony szájába dugta.
Rita búcsúlevelét gondosan elrejtette a saját éjjeliszekrényében, a Bibliában – az asszony ragaszkodott hozzá, hogy mindkettőjüknek legyen sajátja –, az általa írt levelet pedig elégette, amikor a felesége már aludt. A két üres altatós dobozt az ágy alá gurította. Tudta, hogy az asszony azokat nem fogja megtalálni, a takarítónő pedig csak hétvégén jön. Végül a három szem altatót tartalmazó fiolát a nő éjjeliszekrényére helyezte.
- Hogy el ne felejtsd bevenni, míg nem vagyok itthon… – simogatta meg reggel az asszony arcát.
Két nappal később a kórházi ágyán feküdt, amikor egy rendőr állított be hozzá és közölte a szomorú hírt, miszerint a felesége öngyilkos lett, és búcsúlevelet is hagyott.
Alessandro ügyesen eljátszotta a tébolyult özvegyet, majd nem sokkal ezután megkapta a pénzt. Három hónapig még maradt és végtelen szomorúságban gyászolt. Aztán eladta a házat, és „bánatában” elhagyta az országot. Egy darabig csak utazgatott, és élvezte az életet. Az eltervezett őrült gazdagsághoz azonban még sok pénzre volt szüksége, úgyhogy tudta, hamarosan újra munkához kell látnia.
