A vörös iszap az utcán hömpölyög. Maga alá temeti a kis Julikát, aki borzalmas kínok közt, az iszapba fulladva hal meg. Húga sikoltozva áll az iszapban, nézve, ahogy testvére eltűnik a hömpölygő árban. Nem érez fájdalmat, hiszen a lúgmarás fokozatosan alakul ki. Közben testfelületének hetven százaléka megég. Még nem most, majd két nappal később a kórházban hal bele a sérüléseibe.
Márk először csak áll ott döbbenten, aztán hirtelen mozdul, felkapaszkodik egy villanypóznára. Érzi, ahogy az iszap az arcára fröccsen, automatikusan odakap. A vörös iszap a szemébe kerül, és szinte azonnal megvakul. A villanypóznát szorongatva ordít:
– Nem látok, nem látok! – és közben tudja, hogy az álmai épp most foszlanak szét.
Alina szorosan fogja a kis Vince kezét, miközben a vörös iszap hatalmas erővel jön feléjük, aztán lesodorja őket a lábukról. Hiába szorongatja a gyereket, az ár elragadja tőle. Utána veti magát. Látja, ahogy a fertelmes vöröses iszapból ki–kibukkan a gyerek feje. Kétségbeesetten próbálja elérni és a nevét kiabálja. Egyszer csak aztán már nem látja Vincét. Hosszú ideig keresi, lenyúl, amerre sejti. De Vince már belefulladt az iszapba.
Alina túl sokáig áll a sűrű veszélyes lúgban, olyannyira megég, hogy már nem lehet segíteni rajta. Iszonyú kínok közt hal meg még a kórházba szállítás előtt.
Miklós, a katasztrófa másnapján felköti magát a gyár kapujára, és egy órával később Márk édesapja agyvérzést kap. Őt majd élete végéig szanatóriumban ápolják.
Bori három napig él még a katasztrófa után, de csak egyszer tér eszméletére, akkor is mesterségesen visszaaltatják, hogy kíméljék az elképzelhetetlen fájdalomtól.
Csaba, Bori és a kisbaba elvesztése után alkoholba folytja bánatát. Aztán az alkohol rabjává válik és már soha többé nem lesz normális élete.
Dezsőt kényszerzubbonyban szállítják el a mentők. A férfi azt ordítja, hogy miatta van az egész, ő kívánta, hogy tűnjenek el a lányok! Soha többé nem tér vissza a normális világba, élete végéig egy pszichiátriai otthon lakója marad.
Összesen negyvenhét ember veszti életét a katasztrófában, és száztizennégyen olyan sérülést szenvednek, amely az egész további életüket megváltoztatja.
És hat hónappal később az ítélet ott visszhangzik a tárgyalóterem falai közt: Makai György vádlott, az ellen felhozott vádakban nem bűnös! Emberi mulasztás nem történt!
VÉGE
