A kollégája áll az ajtóban, ami akár megszokott is lehetne, de van nála valami, amin Vera elcsodálkozik.
– Hoztam kávét – lép beljebb mosolyogva Iván. – Aszta! – néz rá a férfi nagy szemekkel. – Nagyon csinos vagy ma! És a frizurád is új! Hűha! Nagyon jól áll! – közben a szivárvány minden színében játszó öblös bögrét, amit eddig a kezében tartott, átnyújta neki.
Verának elakad a lélegzete. Úgy három hete kimentek a kollégákkal ebédelni. A visszafelé tartó úton ezt a bögrét csodálta meg egy kézművesbolt kirakatában. Miközben a színpompás bögrét nézegette, azt mondta egy kolléganőjének, hogy egyszer majd meglepi magát vele, mert olyan szívet gyönyörködtetően vidám, és biztos abban, hogy ebből csak mosolyogva lehet kávét vagy teát inni. A munkatársnője tréfásan el is nevezte szivárványos mosolybögrének. Aztán el is feledkezett a szép cseréptárgyról. Most pedig itt van a bögre a férfi kinyújtott kezében. Benne a tejeskávéja. Hirtelen meghatottságot érez ettől a figyelmességtől.
– Köszönöm szépen! – veszi át a bögrét. Körbeforgatja, megcsodálja. – Nagyon figyelmes vagy – mosolyog a férfira.
– Hát, ha van, ami ennyire figyelemreméltó… – mosolyog vissza rá Iván.
Vera belekortyol a tejeskávéba.
– És még azt is tudod, hogy szeretem a kávét – pillant a férfira, és összekapcsolódik a tekintetük.
– Velem vacsoráznál valamelyik este? – kérdezi Iván halkan.
Ott ül kezében a bögrével, és kavarognak benne az érzések. Nézi a férfit. Jóképű, intelligens, jó a humora, kedves és figyelmes. Még sosem hallotta, hogy akárcsak felemelné a hangját. Hónapok óta minden effajta kérését visszautasította. Hirtelen eszébe jut a reggel. A figyelmetlenség, a felé áradó düh, a csóktalanság. Aztán elméjében felvillannak az elmúlt magányos hónapok, a megválaszolatlan kedveskedő SMS-ei, levelei, a megalázó kiabálások, és abban a pillanatban ellenállhatatlan vágyat érez, hogy ezzel a férfival vacsorázzon.
– Ma este? – néz Iván szemébe.
És meglátja. Meglátja a férfi szemében az örömet, a várakozást, a vágyat, a csillogást, és érzi, ahogy egy apró pillangó könnyed tangót kezd járni a köldöke körül.
VÉGE
