Egyik találkozó követte a másikat és ő egyre inkább közel engedte magához a férfit. Márk elérte, hogy érezze, megbízhat benne. Sosem hagyja cserben, mindig kedves, megértő, figyelmes. Ugyanazokat a dolgokat szeretik. Imádják a színházat, a művészeteket, a művészfilmeket. Mindketten megfontoltan bánnak a pénzzel, szeretnek jó előre tervezni. Márk mindenben támogatja őt. A munkában, a tanulásban. Kikéri és megfogadja a véleményét nagyon sok dologban. Márk az a fajta férfi, aki meg tudja vigasztalni, ha sír – például, amikor összeveszett a legjobb barátnőjével, órákon át zokogott a vállán, és ő türelmesen meghallgatta, lecsókolta a könnyeit, kedvesen simogatta, a karjába vonta, figyelt rá. Szívesen megnéz vele romantikus filmeket – akkor is megtette, sőt megosztoztak egy doboz fagyin, amit együtt kanalaztak ki a dobozból.
- Női bánatra a legjobb gyógyszer egyike – mondta akkor mosolyogva a férfi. – A másikat megmutatom holnap – tette hozzá pajkosan.
És ő végre, akkor elmosolyodott. Márk csodás, figyelmes és gyengéd szerető. Sőt, még főzni is szeret – nagyon jó is benne. Abban is.
Elég gyakran elgondolkodott – főleg a kapcsolatuk elején –, hogy ez a férfi valódi-e? Nem hitte, hogy létezik ilyen. Mert férfias – nagyon is ad magára –, határozott és céltudatos. Ugyanakkor gyengéd, kommunikatív, mély érzésű – néha olyan, mintha a barátnője lenne. Ez persze vicces, hiszen kevés nála férfiasabb férfit ismer.
Elképesztően rajzol. Néha csak ül mellette a nappaliban és nézi, ahogy hosszú, művészujjaival skiccel valamit. Hol egy házat:
- Ilyen házat szeretnék magunknak – mondta egyszer pajkos mosollyal, mégis komolyan.
Máskor, amikor épp gyönyörű virágokat rajzolt, azt mondta:
- Csak úgy Neked, mert szeretlek.
Ő ilyenkor mindig elolvad.
Az elmúlt hónapokban már minden hétvégét együtt töltöttek. Sokat beszélgettek a jövőről, hogy hogyan képzelik el.
Hirtelen az órájára pillant.
- Úristen! Azonnal indulnom kell, nehogy elkéssek! – szalad ki hangosan a száján.
Mindketten mindig nagyon pontosak. Magához veszi a kistáskáját, belebújik a cipőbe, aztán vet még egy gyors pillantást a tükörbe. Egészen szépnek találja magát. Ez is Márknak köszönhető. Mellette megszépült, és a stílusa is sokat finomodott. Márknak hihetetlen érzéke van a színekhez, a ruhákhoz, a formákhoz. Elmosolyodik. Érzi, ahogy finoman remeg a szíve.
Teljesen biztos abban, hogy Márk ma meg fogja kérni a kezét. Egyszerűen érezi.
