Két évig egy nős férfi szeretője volt, miközben a férfi felesége megszülte a második gyereküket. Becsapott egy nőt, aki azt hitte, a férje szereti. Partner volt abban, hogy az a férfi folyamatosan hazudjon a feleségének! És az az egyéjszakás kaland? Azt sem tudja, hogy hívják a srácot! Csak úgy megtörtént és még csak nem is védekeztek! Odaadta magát egy vadidegennek, felelőtlenül. És amikor nyolc évvel ezelőtt megcsalta az akkori barátját? Elönti a szégyen.
Mindenkinek vannak titkai. Mindenkinek van múltja.
Hirtelen kérdések törnek elő a tudatából. „Mi lett volna, ha az derül ki, hogy nős volt, van két gyereke és vasárnapi apuka és minden második hetet a másik családja egy részével kellene töltenem? Vagy kiborulnék, ha mondjuk korábban aktmodell lett volna? Nem, dehogy!
Úgy gondolnám, az is ő volt. Mindegyik. Ezek tették azzá, ami, és aki Ő most. És ha ezek nem számítanak, mert szerelmes vagyok belé, akkor az „irányultság” miért másabb szempont? Miért más, hogy valaki sötétbőrű, roma származású, otthonban nőtt fel, aktmodell volt, vagy, hogy mindkét nemhez vonzódik?”
Ezen az utóbbi kérdésen hosszan eltöpreng, és rájön, hogy valójában nem más. Egyáltalán nem más.
„De mi lesz akkor, ha Márk férfiak iránti vonzódás megmarad? Mi van, ha később felüti a fejét a kapcsolatukban ez a dolog és arra kér, néha többen is legyünk a nászágyban? Mi lesz, ha évek múlva, mondjuk már lesz két gyermekünk és csak miattuk maradok majd ebben a házasságban? Mi lesz, ha egy évtized múlva, bár Márk ugyanaz lesz, ugyan úgy a tenyerén hordoz majd, csak hát a szexuális életünk hever majd romokban és én átzokogom az éjszakákat, mert tudom, egy férfinál tölti az idejét?”
Eszter megrázza a fejét.
„Ez akkor is lehetne így, ha egy másik nőről lenne szó! Mi köze ennek ahhoz, hogy nő, vagy férfi, ha már egyszer szeretőt tart? A hűség nem attól függ, hogy csak nőket, csak férfiakat, vagy mindkettőt részesíti az ember előnyben. Márk pedig alapvetően hűséges típus. Azt pedig mégis, ki tudja, mi lesz tíz év múlva? Vagy akár öt, vagy három év múlva, vagy két hónap múlva?”
Megérti, hogy Márk attól, amit elmondott, ugyanaz az ember, akibe beleszeretett. Ugyanaz a férfi, aki megvigasztalja és mellette áll, ha szüksége van rá. Aki támogatja mindenben. Akivel együtt főznek. Aki olyan finoman érinti és csókolja meg. Akitől gyereket szeretne. Aki a társa, a barátja, a szeretője, a másik fele.
„Az őszinteség a legfontosabb dolog minden kapcsolatban, és Mark őszinte volt velem. El is hallgathatta volna, de nem tette. Ő egyszerűen ilyen és én megbízom benne. Ha valami, ez az, amire lehet építeni egy házasságot.”
Nem arról van szó, hogy ne tudna nélküle élni, mert, hogyne tudna. Csak sokkal jobb vele élni, mint nélküle.
Ahogy ott ül, és a nap melegíti az arcát, arra gondol, hogy az élet sokkal szebb Márkkal, mint nélküle.
Felpattan. Úgy érzi, mielőbb vissza kell jutnia a fővárosba és beszélnie kell a férfival.
Szinte futva teszi meg az utat a szállodáig, kijelentkezik, bedobálja a holmiját a kistáskába és kocsiba pattan.
Márk lakása közelében megáll egy kisboltnál, vesz egy doboz jégrémet. Belga csokisat. Ez a kedvencük.
Kicsivel később leparkol, fogja a fagylaltot és Márk lakásához siet. A szíve a mellkasában dörömböl, ahogy megnyomja a csengőt. A férfi néhány pillanattal később ajtót nyit, és ahogy meglátja, egész valóját elönti a szerelem mindent elsöprő érzése. Egymásra mosolyognak.
- Szeretném Veled megosztani ezt a doboz fagylaltot – hadarja köszönés nélkül, miközben a férfi szélesre tárja az ajtót. – És az életemet – teszi hozzá mosolyogva.
Márk kitárja a karját, ő beleveti magát és mindennél biztosabban tudja, hazaért.
VÉGE
