Levélben, finoman megvallotta, milyen sokat jelent neki. Anne bár nagyon tartózkodóan, de icipici bepillantást engedett abba, amin az elmúlt években keresztül ment. Épp csak résnyire nyitott egy kis doboztetőt, amibe bepillanthatott. Megdöbbent, hogy a nő tizennégy éve hasonlóan érez, mint ő. Persze azt is megírta, hogy van egy élete, amiben neki helyt kell állnia, ezért sem bátorította őt, Simont, sosem. Lehet, hogy lesz változás, – írta –, de egyelőre semmit sem tud biztosan. Ígéri, ő lesz az első, akinek elmondja, ha könnyebb lesz a helyzete és… (levelében ez a mondat befejezetlen maradt és ő csak sejteni merte, mit is jelenthet pontosan). Azonban akkor átszakadt benne egy gát és mindent megírt neki egy hosszú levélben:
„Drága Egyetlen, Örök Anne!
Emlékszem, ahogy az elmúlt években folyton az járt a fejemben, hol van az aki, érez, elfogad engem, akit nekem teremtett az ég. A válasz mindig az volt: Anne! Csak gondolj bele – mondtam magamnak –, ott és akkor, abban a spanyolországi szállodában rátaláltál, ihletet adott. Azóta sem érdekelt, senki és semmi, csak alkotni! Gondolatban mindig veled vagyok! Rá kellett jönnöm, minden, amit érzek, azt Te hoztad ki belőlem, Te vagy a Múzsa. A belső hangom folyton ezt mondja. Amikor azon gondolkodom, van-e valaki ezen a bolygón, akivel le tudnám élni az életemet, a válasz mindig Te vagy.
Érzem, mennyire aggódsz miattam, mert te nem akarsz megbántani semmilyen módon. Érzem, van valami az életedben, valami olyasmi, amit nem akarsz nekem. Tudom, egyszer azt írtad, megérdemlem, hogy legyen valaki, aki majd mindennél jobban akar engem, a feleségem lesz, szeret, gyermekem születik… Nem! Tévedsz, Anne! Ehhez nekem a tökéletes kell. Csak Te! Imádom, hogy így gondolsz rám, de ezen soha többet ne gondolkodj, kérlek! Én egy művész vagyok. Saját katasztrófám designere – Nélküled.
Eltöltöttem egy hónapot meditációval, csak a belső hangjaimra fókuszálva. Mire jutottam? Erre, kedves: Simon, te jó vagy így, soha nem lesz gyereked, vagy családod, de ha az érzelmeid vezetnek, élvezheted, amit a világ eléd tár. Használd ki, fordítsd arra, hogy jobb legyél, fejlődj abban, amit imádsz, alkoss, fess, tedd boldoggá a körülötted lévőket azzal, hogy olyan dolgokat mutatsz nekik, amit más nem tud. Nyiss ajtókat, és szeresd Anne-t továbbra is, így messziről, mindennél jobban. És látod! Alkottam, festettem. Befutottam. Érted. Általad. Miattad!
De mégis… Minden üres maradt…
TE vagy az aki, igazán tudja, mi zajlik bennem, milyen vagyok, mert ott akkor, abban a hotelben elvarázsoltál engem. Összekapcsolódtunk, azóta a részem vagy és én a részed vagyok.
Mióta nemrég megvallottad, hogy az elmúlt években épp így gondoltál rám, de jó okkal távolságot tartottál… Azóta a napok annyira felkavaróak. Síró, magával rántó, felemelő, nevető, boldog pillanatokat élek át. Egyszerre lebegek és zuhanok. Mióta a kis titokdobozod fedelét megemelted, mintha egy új bolygó jelent volna meg, és nem elérhetetlen, bármikor oda tudok utazni, csak Rád kell gondolnom. És én folyamatosan Rád gondolok.
Amikor úgy éreztem, hogy nem bírom nélküled tovább, ebben a tizennégy évben mindig azt mondtam magamnak: várj, Simon! Hallgass a természetre, az sosem hazudik, plusz a látomásaid segítenek, mint eddig. Nincs még itt az idő. Addig fesd Őt.
Anne-m! Az, ami köztünk van… Különlegesnek érzem magam, ez nem földi, ez más. Olyan lelki sík, ami alig adódik meg másoknak. Maga a természet mutat utat, amit nekünk kell felfedezni, és igen, én benne vagyok… Teljesen a részese(d) akarok lenni! Még akkor is, ha csak pár napot, a világ különböző pontjain, havonta, évente… egyszer. Ha csak néhány órát adsz az életedből… Itt vagyok, égek a vágytól, Rólad álmodom minden pillanatban! Az idő relatív, nem?
Ha csak lopott napok adatnak meg veled, én azt is elfogadom. Ott leszek, veled, ahogyan csak akarod! Érezni akarlak Téged, megkapni azt, amit soha eddig, egy lelket, aki figyel rám. Valamit, amit csak Tőled kaphatok meg. Mindent, ami Te vagy. Mi összhangban vagyunk. Én már nem tudok, nem akarok harcolni ellene. Te vagy az igazi. Te vagy az Ő! Az egyetlen. Én csak Neked vagyok!
Semmin ne gyötörd magad, Kedves! Ha velem szeretnél lenni, ott leszek! Ahol, és amikor csak akarod, ahogyan akarod. Te vagy a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben. Ahogy
irántad érzek, azt soha semmi és senki nem tudja megváltoztatni!
Adj nekem magadból, ha csak néhány órát is…
Örökké Tied: Simon
Késő éjjel volt már, amikor elküldte a levelet. Másnap volt egy galéria megnyitó, ahol a képei néhány óra alatt egyszerűen berobbantak a köztudatba és egy nap alatt híres festő lett. A média a nevét harsogta, megállás nélkül csörgött a telefonja, a háza előtt vakuk villantak. Mintha egy szempillantás alatt az egész ország csak őrá lenne kíváncsi. A rákövetkező napon, pont akkor, amikor rekord áron kelt el az egyik festménye, levél jött Anne-től. Remegett a keze, amikor meglátta a telefonján felvillanni az üzenetet. Mégis, türelemre intett magát. Anne szavai azt érdemlik, hogy egyedül, különleges helyen és időben olvassa el. Úgy döntött, kimegy a partra hajnalban és a napkelténél fogja elolvasni.
De semmi sem úgy alakult, ahogy tervezte…
