A baleset mindent megváltoztatott… Amikor felébresztették a mesterséges kómából, a telefonját követelte. Emlékezett rá, hogy azért ült autóba, hogy lemenjen a partra, mert Anne levelét akarta elolvasni. Az orvosok előbb beszélni akartak vele, de nem volt hajlandó meghallgatni őket. A telefonját akarta! Addig senki és semmi nem érdekelte. Mindenkit kizavart a szobából, aztán belépett az email fiókjába. Repeső szívvel olvasta az asszony sorait. A férje elhagyta, aminek ő nagyon örül, de ez egy hosszú és bonyolult történet – írta. Végre szabad! Szeretnék találkozni Veled, Simon. Ez a négy szó úgy érezte, végre örökre megváltoztatja az életét. Vagy tucatszor elolvasta, aztán kilépett az e-mail fiókból. Ekkor látta meg a kijelzőn a dátumot. Ez valami tévedés lehet! Fel akart kelni, de képtelen volt rá. Azonnal csengetett a nővérnek, és őrjöngve tudakolta, hogy milyen nap van. Rájött, hogy Anne a levelet három hete írta. Ő meg nem válaszolt. Biztosan nem érti, hogy miért nem írt…
Aztán bejött az orvos és olyat mondott, amit ő semmiképpen nem szeretett volna hallani. Ahogy a doktor sorolta az eseményeket és a történéseket, lassan összeállt számára a kép. Mint a mozaikok. Az autója lámpaoszlopnak ütközött. Kigyulladt. Rengeteg műtét vár még rá. Plasztika. De sosem tudják már teljesen rendbe hozni.
A kezei az egyetlenek, amelyeknek valami csoda folytán nem esett baja. Kétséges volt, hogy túléli-e, de lám sikerült. De minek? – üvöltött benne egy hang. A teste több, mint hatvan százaléka megégett. Az arca nagy része menthetetlen.
Szilánkjaira hasadt az élete…
