Patek Philippe karórámra pillantok.
Kilenc óra lesz hat perc múlva. Egyeseknek még reggel van, én meg már annyi mindent elintéztem, amire mások képtelenek lennének. A számhoz emelem a kávéscsészémet. A bicepszem jólesőn megfeszül. Minden nap fél ötkor kelek, és háromnegyedtől már az edzőteremben vagyok. Idén betöltöttem az ötvenet, de az összes huszonéves nyámnyila hapsi megirigyelheti a testemet!
A saját edzőtermemben végzem a gyakorlatokat a hét öt napján, de a másik két napon csak azért is elmegyek abba a puccos gymbe, hogy lássam a kis kurafik irigy tekintetét. Meg persze a csajok csodáló pillantásait. Őszintén? Megértem őket! Baromi jól nézek ki!
Reggel hatkor, már frissen zuhanyozva és megborotválkozva a gép előtt ültem, és lebonyolítottam egy többszáz millió eurós üzletet egy amerikai partnerrel. Király vagyok! Komolyan! Már előre élvezem, hogy amikor holnap délben beszámolok erről a cég tulajdonosának, mennyire le lesz nyűgözve.
Persze, hogy le lesz! Az az idióta főkereskedő képtelen volt nyélbe ütni ezt a bizniszt. Fatökű idióta! Remélem, most végre belátja ezt a tulajdonos is, és kibassza a picsába! Háromnegyed hétkor elfogyasztottam a fehérjedús reggelimet – természetesen nagyon odafigyelek rá, hogy mit eszem, aminek meg is van a látszatja.
Talán ez az új bejárónő végre képes volt felfogni, mit hogyan szeretek az asztalnál látni. Az előző mindenre alkalmatlan volt!
Beárnyékolta a napomat, hogy Helga, a feleségem megjelent az asztalnál, és nekiállt hisztizni. Mégis mit képzel magáról ezt az ostoba picsa?! Ökölbe szorul a kezem. Négy éve vettem el, amikor már hét hónapos terhes volt. Elvettem volna előbb, de ahhoz először ki kellett iktatnom az első felségemet a rendszerből, és még az én pozíciómban és kapcsolatrendszeremmel is eltartott pár hónapig a válás.
Épp ideje volt megszabadulni Mártitól, az első felségemtől. Az utolsó pár évben már úgy nézett ki, hogy szégyen volt megjelenni vele! Lefogyott, karikás volt a szeme, remegett a keze. Kész idegroncs volt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen nővel mutatkozzam! Szóval mindenképpen elváltunk volna, de Helga közben terhes lett, és ez nagyban felgyorsította az eseményeket.
Márti csak két lányt szült nekem. Két elkényeztetett kis libát nevelt belőlük! Nem győzöm korrigálni, amit ő elcseszett! Komolyan mondom, áldom az eszemet, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy abba a svájci bentlakásos iskolába menjenek. Majd ott ráncba szedik a két királykisasszonyt! Mártinak meg volt pofája sírni, kiabálni meg hisztizni, amiért – idézem: „elveszem tőle a gyerekeit”. Hiszen alkalmatlan gyereknevelésre! Mégis, mit gondolt? Hagyom, hogy még jobban elcsesszen mindent?
Miután megértette, hogy egyetlen kanyi vasat sem kap tőlem, ha a lányok nem húznak el augusztus végén Svájcba, a suliba, mindjárt visszavett. Megalázott engem a kinézetével, a viselkedésével, azzal, hogy becsapott, és még ő akart feltételeket szabni! Hát nem! Az ügyvédeim szépen mindent elintéztek. De azért még volt pofája azt mondani múlt héten, hogy kicsi a lakás, amit ÉN vettem neki! Na, jó! Nem is akarok Mártira gondolni, mert csak elmegy a kedvem az élettől.
Pittyen a telefonom. SMS. Bocsánatot kérek! – olvasom Helga sorait.
Azt hiszi, ezzel el van intézve? Mit képzelnek magukról ezek a nők?! Komolyan! MIT KÉPZELNEK MAGUKRÓL?!
