Keresés
Bucsi Mariann

A GYAKORNOK 15 / 3. rész

Gyorsan felhajtom a kávét, felkelek, és az irodámhoz tartozó mosdóba lépek. Megszemlélem magam az egész alakos tükörben.

A szabó által készített öltönyöm úgy áll rajtam, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mondjuk, még jó! Nem csak azért, mert egy vagyont fizetek neki, hanem azért, mert tökéletes testen persze, hogy jól mutatnak a ruhák!

A valódi selyem nyakkendőm is pont addig ér, ami az előírás. Ha kicsit megemelem a kezem, akkor az ingem keményített kézelője alól kivillan az órám. Akinek egy icipici agya is van, az tudja, hogy csak az órám többet ér, mint általában az embereknek a teljes vagyona. Csak, hogy mindenki tudja, hol a helye!

Közelebb hajolok a tükörhöz, és két dolgot veszek észre. Az egyik, hogy a jobb fülem mögött a tincs vége nem tökéletesen lett vágva! Felháborító! Még ma új fodrászt keresek! A másik ennél is aggasztóbb! A szemöldököm közt megjelent egy újabb ránc. Sürgősen szükségem van egy adag botoxra! Úgy fest, minden afelé mutat, hogy töltsek el egy hétvégét abban az osztrák exkluzív szépészeti hotelben, ahol az extra szolgáltatások egészen kellemessé teszik a napokat. És az éjszakákat… A meeting után foglalni is fogok. Megérdemlem!

Elégedetten a döntésemmel, visszalépek az irodába, majd kitárom az ajtót, ami előtt már ott sorakoznak az embereim. Tudják, hogy soha, semmilyen körülmények közt, nem késhetnek el. Helyes! Az új gyakornok lány, Beatrix is ott áll. Illedelmesen, a kezeit maga előtt összekulcsolva. Csak tudnám, mit játssza itt meg magát a tegnapiak után?!

Szűk, ceruzaszoknyája karcsú csípőjére simul, a lábán magas sarkú cipő. Szexi! Oldalra fordul az asszisztensem felé, és elmosolyodik.

 Izgató szája van! A mozdulattól megfeszül a blúzán a gomb. Nincs túl nagy cickója, ami elég baj – pár hónapja még azt terveztem, hogy veszek neki két rendes mellett, de ezt mára nyilván bukta! Régebben úgy voltam vele, hogy a többi erénye felülírja ezt a kis szépséghibát. Ma már ezt sem hiszem.

Miközben az emberek beözönlenek az irodámba, majd elhelyezkednek a tárgyalóasztal körül, az én gondolataim Trixi körül járnak. Most, amikor végre megtudta, hogy milyen egy igazi férfi – mert mint kiderült számomra, előttem még soha nem találkozott eggyel se –, jól elbaszta az egészet! Pedig eddig csupa idióta puhapöccsel hozta össze az élet. Komolyan mondom, mázlista ez a lány, hogy megismerhetett engem! És egyben egy idióta is, amiért kifogta az aranyhalat, de a rossz kívánságot mondta el. Így járt!

Már az első munkanapján felfigyeltem rá, és láttam nagy őzike szemeiben a rajongó csodálatot, amikor bemutatkoztunk egymásnak, de utána direkt napokig úgy tettem, mintha észre se venném. Nem jó ezeknek a lányoknak, ha elbízzák magukat! Aztán annak a hétnek a végén, pénteken úgy intéztem, hogy amikor a személyzeti konyhában volt, beugorjak.