Igazodom a szerepemhez, és a legfigyelmesebb, leghozzáértőbb, nagyon tájékozott és határozott, ámde kedves vezetőt játszom.
Könnyű. Mert valóban én vagyok a legkompetensebb ember a cégnél, ahogy a legtájékozottabb is. Ezen majdnem hangosan felnevetek, mert eszembe jut, hogy a vállalatnál nem dolgozik olyan ember, akiről én ne tudnék mindent. Ez igazán hasznos dolog! És persze, hogy figyelmes is vagyok. Jó, nem pont úgy, ahogy az emberek ezt általában értik, de most őszintén, nem mindegy? A figyelem az figyelem. Ők meg sütkéreznek benne. Amíg én úgy akarom…
Ami persze ennél is fontosabb, látom, ahogy a mi kis Trixink le van nyűgözve. Helyes! Még jobban meg fogja érteni, hogy mit veszít! A kedvesség az persze nehezebb dió, de gyerekkorom óta kiváló megfigyelő vagyok, ezért tűpontosan tudom, milyen reakciók azok, amelyekből mások kedvességet éreznek. Hát legyen egy jó napjuk, megadom nekik! Az emberek nagyon kiszámíthatóak és átlátszók. Mivel van velük épp elég bajom, legalább ebben nem nehezítik meg a dolgomat. Na és a határozottság… Gondolom, ezt nem is kell elmagyaráznom.
Az értekezlet baromi unalmas, úgyhogy közben elég gyakran Beatrix körül forognak a gondolataim.
Az informatikai vezető előadása hemzseg a szaknyelvi fordulatoktól. Amúgy, mégis, ki a faszt érdekel, miről hadovál? Működik az informatikai rendszer? Igen. Akkor jó. Ennyi érdekel. De ő pont az az ember, aki imádja hallani a saját hangját, és attól érzi magát fontosnak, hogy milyen hozzáértő. Sőt, hogy ehhez egyedül ő ért. Hát miért ne adnám meg neki ezt?! Cserébe kevesebb összegért többet dolgozik. Szóval, amíg ő dumál, én bátran belefeledkezhetem a saját dolgomba. Mert a szemben ülő kis ribanc elég elfoglaltságot ad nekem éppen!
Miután megvolt a gyerekekről való eszmecsere, kínosan ügyeltem rá, hogy jó pár napig megint ne fussunk össze. Jó, ha az ember a hiányával bizonytalanságban tartja a másikat, meg amúgy is eléggé el voltam foglalva a kis diáklánnyal való kapcsolatmegszakadás okán kialakult igénypótlás miatt (egy férfinak vannak szükségletei!), és még a család itt ott van –, de közben kerestem a következő tökéletes alkalmat a mi kis gyakornokunkkal való találkozóra.
Kapóra jött amúgy, hogy ez a lány a legnaivabb ember, akivel valaha találkoztam, pedig ha valaki, hát én erről az emberi tulajdonságról igazán tudnék mesélni. Továbbmegyek. Könyvet is írhatnék róla. Könyvet írni amúgy se egy nagy dolog. Biztos, hogy lazán összehoznék egy bestsellert, de nekem nincs időm ilyen baromságokra!
Visszatérve az eredeti témára, szóval, ha akarom, márpedig akkor pont akartam, bárkinek a számítógépén történt dolgokat láthatom a cégnél. Amúgy mindig elborzaszt, hogy az emberek, különösen a nők milyen eszement dolgokon tudnak problémázni! Ez a tyúk is! Anyám, hogy miket irkál folyton a barátnőjének. Agyzsibbadást kap tőle az ember! Na de a lényeg, hogy a rengeteg ostoba és felesleges információ mellett valami fontosat is megtudtam róla. Mégpedig azt, hogy az akkori albérletét felmondták, és nem talál másikat. Hát, ha valami, ez kapóra jött nekem!
Egyébként, ha az ember kitartó, márpedig szerintem a világ legkitartóbb embere tudok lenni, akkor mindig megtalálja a megfelelő információt. Aztán elegendő a helyzethez igazítani a dolgokat. Ebben is nagyon jó vagyok! Olyannyira, hogy erről is írhatnék könyvet, de nem akarok. Járja mindenki ki a maga iskoláját, és dolgozzon meg a sikerért. Mintha mások képesek lennének rá… Ah!
Na, de térjünk vissza az otthonkereső Trixihez.
