Figyelem! Nehéz írás!
Jön a Karácsony. Az Internet tele van gyönyörű fotókkal, versekkel, dalokkal, írásokkal, ajándék ötletekkel. Ami jó. Tényleg nagyon jó, és szívmelengető, és szép. Töltődjünk is belőle. Sokat. Sokan.
Azt mondjuk, ez a szeretet ünnepe. Én azt gondolom, az egész élet a szeretet ünnepe (kellene, hogy legyen). Minden nap.
Sokaknak ez az időszak azonban, még a hétköznapoknál is nehezebb. Van egy olyan jelenség ilyenkor, mint ami a kuktában történik. Gyűlik a feszültség. Egyfelől év vége is van, másfelől vannak a kötelező családi vagy egyéb programok, amelyek sokszor a látszatról szólnak. Transzgenerációs mintákat hordozunk, amelyek ilyenkor valahogy még élesebben jelennek meg, és konfliktusokhoz vezetnek.
Szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen sok helyen tényleg összetartás, összetartozás, kölcsönös tisztelet, szeretet, elfogadás jellemzi ezeket a napokat. Hozzáteszem, azokban az esetekben ez úgy pontos, hogy ezeket a napokat IS. Mert ott általában a hétköznapok is ilyenek. Számomra is a szeretet ünnepe. Ahogy minden nap.
Ebben az írásban nem erről lesz szó. Hanem az árnyoldalról.
Mintha az évközben felgyülemlő feszültség ilyenkor tetőfokára hágna azokban az emberekben, akik egyébként sincsenek egyensúlyban.
Sok ilyenkor a bántás. Több, mint egyébként.
Szeretném, ha akit bántanak, tudná, hogy nincs egyedül, hogy nem ő a hibás. Ha felismerné a jeleket. És azt is, hogy mi magunk se kövessük el őket – akár akaratlanul is. Csak egy kis tudatosság, egy kis odafigyelés, és szebbé varázsolhatjuk az Életet.
Úgy gondolom, azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a fizikai erőszak: a másik ütlegelése, megrúgása, harapás, karmolás, verés, a másik felpofozása, stb. az valóban erőszak. Még azzal is, hogy a másikkal való ordenáré kiabálás is az.
Vannak azonban a bántalmazásnak olyan formái, amelyek sokkal kevésbé nyilvánvalóak, és sokkal gyakoribbak is, mint a fentebb említettek. Sokszor abból csak annyit érzékelünk, hogy pocsékul vagyunk. Fáj a lelkünk. De nehezen tudjuk beazonosítani, hogy mi váltotta ezt ki. A tudatosság, a bántalmazás beazonosítása első lépésként már sokat segíthet.
A következő részben azokról a dolgokról lesz, amelyek annak számítanak (még, ha nem is gondolnánk elsőre)
