– „Elhiteti” veled, hogy a negatív viselkedését te provokáltad ki, azért egyedül te vagy a felelős
– Kioktat, cinikus, gunyoros (még súlyosabb, ha aztán ezt viccnek állítja be és azt mondja, te nem érted a poént, vagy azt mondja, joga van hozzá, mert ő az anyád/apád/főnököd, stb. – lásd később)
– Sértő, lekicsinylő, gúnyos „becenevekkel” illet
– Alaptalan vádakkal áll elő (főleg olyanokkal, amelyek se pro se kontra nem bizonyíthatóak és a gyanú árnyéka rád ég)
– Lekezelően beszél veled (ezt nehéz tetten érni, hiszen leginkább egy érzés: úgy érzed, mintha egy tanár–diák, vagy egy szülő–gyerek viszonyban lennétek, mintha a másik fölérendelt viszonyban lenne veled, magas lóról beszél)
– Folytonos kritika (gyakori a „TE üzenet és az általánosítás: te sosem, te mindig, te állandóan, stb.)
– Drámák: egy semmiségből, vagy akár anélkül (!), egy mondvacsinált dologból égbekiáltó drámát csap (folyton védekezned kell az állításaira, és hamarosan fogalmad sem lesz, egyáltalán miből indult ki a dolog)
– Érzelmi zsarolás (sok minden tartozik ide, az önsajnáltatástól kezdve, a „ha nem teszed meg, én…” –től, a nem szól hozzádig)
– Ítélkezik, megbélyegez (túl érzékeny vagy, hazug vagy, sértődékeny vagy, semmirekellő vagy, stb. – érdemes megfigyelni, hogy sosem egy konkrét esetet mond, mint például: tegnap úgy éreztem, megsértődtél azon, amit mondtam, meg tudjuk beszélni? / hanem téged egészben minősít, ítél meg és fellebbezhetetlenül kijeleni: sértődékeny vagy! )
– Degradál (Ha mások is úgy ismernének, mint én, tudnák mennyire nem vagy szerethető/milyen hisztis vagy, stb./ Túl élénk a fantáziád, csak kitalálod a dolgokat!/ Azért ne képzelj magadról túl sokat!/ Hát ezzel neked nem kellene foglalkoznod, nem vagy te egy Einstein!/ Annyi eszed van, mint egy molylepkének!/ Ehhez te nem értesz!, stb.)
– Fenyeget (gyakran burkoltan) /Ha nem fogadod meg, amit mondok, magadra vess! / Ha nem ezt vagy azt csinálod, az a te bajod, és legalább mások számára is nyilvánvaló lesz, milyen ember is vagy valójában! Ha nem így teszel, hozzám többet ne gyere! Az én asztalomnál/cégemnél/autómban nincs helye olyannak, aki nem azt teszi, amit én mondok!, stb.
– Megkérdőjelez (az érzéseid, a gondolataid, a tapasztalásaid) Képzelődsz, sose mondtam ilyet! Jaj, ugyan már, te nem érted a viccet! Te csak túlságosan a szívedre veszel mindent, túl érzékeny vagy! Hát ilyen nem volt, ezt csak kitaláltad! Nincs jogod így érezni, hiszen én mindent megteszek érted!
– Semmibe vesz, ellehetetleníti a kommunikációt (Erről nem vagyok hajlandó beszélni veled!/ Erről nem nyitok vitát!/ El se kezdd!/ Vagy egyszerűen levegőnek néz, nem szól hozzád, nem reagál a megkereséseidre, nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteidre)
– Hibáztat (Elment az étvágyam tőled! / Miattad lettem beteg!/ Kihozod belőlem a legrosszabbat!/ Olyan vagy, mint az anyád/apád/nagynénéd stb. – aki egy általa nem kedvelt személy. /Miattad tartok itt, ahol!/
– Látszat „jóindulat” (Én vagyok az anyád/főnököd/feleséged/férjed/ jogom van megmondani/így beszélni veled! Csak azért beszélek így veled, mert a javadat akarom! Muszáj, hogy néha helyre tegyelek, persze csak a te érdekedben, stb.)
– Átkozódás (Remélem, visszakapod ezt a saját gyerekedtől/ következő partneredtől/ az új kollégádtól, stb. / Bárcsak soha meg se ismertelek volna! Jobb lenne a világnak, ha meg sem születsz!)
– Megszégyenítés (Nem csoda, ha senkinek nem kellesz ezzel a külsővel! Pont ilyen egy anyámasszony katonája/hisztis picsa! Ha én ilyen lennék, inkább elásnám magam! Tudsz te egyáltalán kulturáltan viselkedni?)
Természetesen ezeknek még kismillió árnyalata van.
Segítsünk egymásnak akár azzal, hogy tudjuk, senki sincs egyedül, akit ilyen ért, akár azzal, hogy meghallgatjuk a másikat, akár azzal, hogy megosztjuk a saját tapasztalatunkat, egy-egy jól bevált módszert, ami adott helyzetben segített nekünk.
