Péter az óracsörgésre ébredt. Hirtelen azt sem tudta hol van. Szörnyen álmos volt, fájt minden tagja és úgy érezte, nem lesz képes felkelni. Csak két órája feküdt le, mert egészen addig dolgozott. Programozó volt egy multi cégnél. Kapott egy nagyon nehéz feladatot, amelyért nem kis célprémium jár, ha megoldja. Oldalra nézett, elmosolyodott. Judit mélyen aludt. Gyönyörűnek látta. Tekintete békés arcáról a pocakjára vándorolt és valami megfoghatatlan szívmelengető érzés járta át. „Még három hónap és megérkezik a fiam” – gondolta. Hat éve házasodtak össze és bármennyire szerettek is volna gyermeket, a kisbaba csak nem jött. Végül egyéves hormonkezeléses procedúra után Judit teherbe esett, és azóta ők ennek a változásnak minden pillanatát élvezik. Péter halkan felkelt, a fürdőszobába ment, ahol vett egy váltózuhanyt, amitől kicsit felébredt. Ma befejezi a munkát. Tudta. Hiszen már célegyenesben volt.
Evett egy tál müzlit, kifacsart pár narancsot, aminek a felét megitta, a másik felét pedig odakészítette Juditnak. Visszalépett a fürdőbe, és egy cetlit ragasztott a tükörre: „Jó reggelt a világ leggyönyörűbb anyukájának és legszexisebb feleségének! Mirehazaérgazdag Férjed. Szeretlek”
Csókot lehelt az alvó asszony arcára, akinek megrebbentek a szempillái, kinyitotta a szemét és rámosolygott. Péter imádta ilyenkor.
Olyan bájos volt! Álomillatú, gyönyörű, kisimult és ő őrülten és mindennél jobban szerette. A felesége könnyedén a nyaka köré fonta a karját és megcsókolta.
– Már mész is? – suttogta.
– Igen, mert befejeztem a nagyját és már csak egy dolog van vissza, amit csak bent tudok megcsinálni. De az csak pár óra és aztán jövök is.
– Mmmh – mondta Judit. – Én meg nagyon várlak haza.
– Aludj még kicsit – simogatta meg Péter szeretettel az asszony arcát.
– Mhm, oké – suttogta félálomban Judit.
Péter fogta a laptop-táskáját és a biciklitárolóba ment. Két perc múlva már a Gyergyótölgyesi úton kerekezett.
