A vágyak, érzések, élmények mind a miénk. Tulajdonképpen a hozzáállásunk határozza meg, hogy mennyire vagyunk képesek értékelni és megtartani azt, ami már a miénk. A vágy hiánya, az értéktelenség érzése gyakran arra sarkall bennünket, hogy elszalasszuk, elveszítsük azt, ami valójában a miénk. Ez nem csak a tárgyakra, hanem az emberi kapcsolatokra, az élményekre, és a pillanatokra is igaz.
Bármennyire is furcsának tűnhet, a vágyaink iránti elkötelezettség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtartsuk azt, ami a miénk. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan vágynunk kell valamire, hanem azt, hogy tudatosan tisztában vagyunk vele, hogy mi a miénk, és értékeljük azt.
Gyakran úgy működünk, hogy az energiánk nagy részét – sokszor az egészét -, arra fordítjuk, hogy új dolgokat szerezzünk meg és elfelejtjük értékelni és megbecsülni, amink van.
A tudatos vágyakozás, az értékelés, a hálával teljes tudatosság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megtartsuk azt, ami a miénk.
Vizsgáld meg, hogy mi minden van az életedben, ami azért van, mert nagyon vágytál rá, aztán ahogy a tied lett, egyszer csak természetessé lett, hogy van és nem értékeled eléggé. Ha megvannak ezek a dolgok, kezdd el értékelni őket. Ennyi az egész 😊
