Visszazuhanok hónapokkal ezelőttre. Auguszta lakásában ültünk, vegán forró csokit készített nekem, és átnyújtotta az illatozó bögrét meg egy zsebkendőt. Megtöröltem könnyáztatta arcomat, és kifújtam az orrom. Szorosan mellém telepedett, átölelt, és a hátamat simogatta.
– Pannika, drága – kezdte halk hangon –, remélem, nem leszel rám nagyon dühös. Én csak annyira nagyon aggódom! Amikor legutóbb beszéltem a terapeutámmal, kértem tőle tanácsot az ügyedre.
Riadt, kissé haragos tekintetem láttán, gyorsan folytatta:
– Ne izgulj! Semmi olyat nem fedtem fel, amiből tudni lehetne, hogy rólad, rólatok van szó! Bízhatsz bennem! Te vagy a legjobb barátnőm! A legcsodálatosabb ember vagy, akit ismerek, sosem tennék olyat, amivel árthatok neked!
Megnyugodtam.
– Szóval csak általánosságban kértem a tanácsát, és mondott pár, szerintem, jó ötletet. Többek közt, hogy ilyen esetben a legfontosabb, hogy a férj és a feleség közelebb tudjon kerülni egymáshoz. És mivel a férfiaknak fontos a testiség, az ezen a téren tett… hát… khm – jött zavarba – szóval… változatosság, kalandvágy meg szokatlan dolgok képesek elérni, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. A szeretkezés alkalmával oxitocin szabadul fel, ami erősíti a kötődést. Ha a dologban van némi szokatlan, akkor egyéb olyan hormonok is termelődnek, amik jobbá tudják tenni a kapcsolatot. A szép fehérneműt, a kezdeményezőkészséget, az újra randizást javasolta. De azt is mondta, ha igazán biztosra akar menni az ember, akkor érdemes az egészet egyben bevetni, és hogy nagyon sok páciensének bevált már az, ha… Nem is tudom, hogy mondjam. Olyan ciki!
– Mondd nyugodtan. Vagyunk olyan viszonyban, hogy nyíltan beszéljünk erről is – mosolyogtam rá a könnyeimen keresztül.
– Igazad van. Mint mindig – simogatta meg a kézfejemet. – Szóval azt mondta, hogy a házi szexvideó készítése teljesen lenyűgöz egy férfit, és mivel vissza is lehet nézni, ez egy nagyon megerősítő dolog.
Emlékszem, elpirultam, elképedtem, egészen zavarba jöttem.
Mégis, mire hazaindultam, nem volt nagyobb vágyam, minthogy kivitelezzem ezt a projektet. Auguszta segített beszerezni a szexi fehérneműt, romantikus gyertyákat venni, összeállítani a vacsora menüjét, és vagy tucatszor elgyakoroltatta velem a videó rögzítését.
Most pedig itt ülök az irodában, a székemben, és Auguszta telefonjának kijelzőjén magamat látom. A mellbimbónál nyitott melltartóban, combfixben és magas sarkú cipőben, pucér popsival, ahogy azelőtt a fotel előtt állok, amiben Zsolt ül félreérthetetlen izgalommal. Auguszta rányom a kis nyílra, és a felvétel elindul.
– Szerinted van olyan jó, hogy kitegyem a netre? – kérdezi kedvesen.
Nézem, ahogy csábosan leguggolok és előrehajolok, aztán…
Felpattanok és újra a mellékhelységbe rohanok. NEM BÍROM TOVÁBB!
Már tudom, pontosan tudom, hogy amikor bárki kicsit is átlát Augusztán, vagy megsejti a hazugságait, ne adj isten, rájön, hogy az egész ember hamis, akkor még mielőtt az illető feleszmélne, előre ellehetetleníti. Eléri, hogy mások azt az embert szavahihetetlennek, hazugnak, erkölcstelennek, manipulatívnak, stb. tartsák. Mire az a valaki bármi negatívat is mondana másoknak Augusztáról, addigra biztos, hogy senki sem fog hinni neki.
Ezt a felvételt csak úgy szerezhette meg, hogy belépve a telefonomba elküldte onnan saját magának. Amikor még azt hittem, ő a legjobb barátnőm. Képtelen vagyok végiggondolni, mi minden olyat tud rólam, mi olyan „bizonyítékai” lehetnek, amelyek rossz színben tűntetnek fel engem. Sírva fakadok. Nem tudom ezt tovább csinálni. Beismerem, vesztettem. De ez sem érdekel.
Dőljön csak be neki mindenki, majd megtapasztalják a saját bőrükön. Őket nem tudom, magamat viszont szeretném megmenteni. Vissza akarom kapni az életemet!
Eldöntöm, hogy most azonnal beadom a felmondásomat. Megmosom az arcom, a kezem, iszom egy pohár vizet. Annyira remegek, hogy a víz kiloccsan. Nem érdekel. Visszalépek az ügyféltérbe. Valami megváltozott. Zavart csend van. Sándor az irodája ajtajában áll. A testtartása iszonyú feszült és talán dühös is.
