Érzem, ahogy az álom lustán, könnyedén elhagy és elnehezült szempilláim lassan megrebbennek. Kinyitom a szemem, oldalra nyúlok a kezemmel. Az ágy másik fele üres. Magamhoz húzom a kispárnáját, megölelem, és kicsit még csendben pihenek. Álmos vagyok, de cseppet sem bánom. Még láttam a hajnalpírt, ahogy beosont a szobába, épp amikor elvackoltam magam a karjaiban és alváshoz készülődtem. Az utolsó emlékem a hosszú, forró szeretkezések után, ahogy a fejem a mellkasán pihen, és hallgatom elcsendesülő szívdobogását. Boldogan elmosolyodom. Felülök, és oldalra nézve látom, ahogy a tegnapi inge hanyagul a szék háttámlájára van vetve. Felkelek, a székhez lépek, meztelen testemre veszem az ingjét.
Boldogan szívom magamba az illatát, majd mezítláb a keresésére indulok. A kis előtérből látom, ahogy az udvaron dolgozik elmélyülten, félmeztelen. Nézem a széles hátát, dereka körül a kis pluszsúlyt, karja izmait, ahogy megdolgozik az anyaggal. Ikerláng. Ez lesz a szobor címe. Hetek óta ezen dolgozik. Amilyen halkan csak tudok, közelebb osonok. Nem szeretném megzavarni. Szeretem nézni, ahogy alkot. Lekucorodom az ajtó mellé, az ülőkévé faragott fatörzsre, és csak nézem. Órákig képes vagyok nézni, szinte beszipppantja a mű létrehozása. Persze tudom, hogy tudja, ott vagyok. Pontosabban érzi. Van köztünk valami különös kapocs. Hagy nekem még néhány percet, hogy csodálhassam, majd leteszi a szobrászeszközt, és széles mosollyal az arcán megfordul. Milliónyi érzelem önt el, ahogy az arcára nézek. Érzem, a szívem ujjong, pezseg a vérem, boldogan repdesnek a sejtjeim és örömtáncot járnak az idegvégződéseim. Érzem, ahogy felragyogok.
– Jó reggelt, Gyönyörűm – lép hozzám, majd leguggol mellém.
Két tenyerébe fogja az arcomat, és hosszan, forrón megcsókol. Beleolvadok kezének és ajkának érintésébe. A hajamba túr, majd kézen fog és a konyhába vezet.
Leülök a szokásos helyemre, térdeim felhúzom, megtámasztom rajta a könyökömet és arcomat a két tenyerembe fogom, így nézem, ahogy reggelit készít nekem. Minden figyelmemmel felé fordulok. A megszokott mozdulatai egyszerre hatnak rám megnyugtatóan és izgatóan. Szeretem ezt a kettőséget. Egészen elvarázsol.
Nehezen szakadok el ettől, de muszáj kimennem a mosdóba. Arcot mosok, belenézek a tükörbe. Lassan megszokom, hogy ez a nő a tükörben én vagyok. Hajam karamellszínű, hosszú és hullámos. Nem viselek frizurát. Ahogy a nap megszárítja, úgy van jól. Mindig kissé kócos benyomást keltek. Hirtelen bevillan egy kép sok-sok évvel ezelőttről. Elegáns, divatos, frizura, minden szál hajam a helyén, tökéletes smink. Mintha nem is én lennék. Egy másik én, egy másik férfi, egy másik élet.
