December 5.
Jó régóta nem írtam, de nem volt mit. Minden csodás, szex, szerelem, boldogság. Be kell látnom, hogy igaz lehet, hogy talán csak hajlamos vagyok túldramatizálni dolgokat, vagy túl érzékeny vagyok… Beleolvastam az eddig írtakba, és szégyellem magam. Nagyon! Hiszen ő olyan kedves, figyelmes, rajongó. Folyton bókol nekem, a mai napig udvarol. Ki kívánhatna jobb férjet magának? A szex pedig valami frenetikus. Azt hiszem, az én fejemmel lehet valami baj…
December 16.
Volt egy szóváltásunk arról, hol töltsük az ünnepeket. Nem hagytam abba, amikor közölte: „Ez nem vitatéma, beszélgetés lezárva!”, hanem mentem utána, érveltem, és próbáltam jobb belátásra bírni. Végül elkapta a csuklómat és maga felé fordított. Megijedtem! Egészen közelről üvöltött az arcomba. Iszonyúan fáj a csuklóm. Bedagadt, és megmaradtak az ujjnyomai a bőrömön. Miért is nem tudok csendben maradni? Tudhatnám, mikor lehet beszélni és mikor nem. Ismerhetném, hogy néha indulatos. Tudom, hogy nem akart fájdalmat okozni! Tudom, milyen nehéz gyerekkora volt, és hogy bizonyos dolgok az őrületbe kergetik, és ha vitázom, akkor indulatot keltek benne. Ő elfogadásra vágyik! Én meg olyan ostoba vagyok, hogy csak hajtom a magamét. Annyira sajnálom! Hogy lehetek ilyen hülye?
December 21.
Biztos vagyok benne, hogy nyomkövetőt tett az autómba…
December 28.
Megnyugodtam. Minden rendben van. Tévedtem. Valami, azt hiszem, velem nem stimmel, folyton összezavarok dolgokat. Minden olyan, mint ahogy lennie kell. Csodás karácsonyunk volt – álmaim autóját kaptam ajándékba –, igen, egy autót! A barátainkkal töltöttük az ünnepeket, és többen is elmondták nekem, milyen nagyszerű ember is ő és milyen szerencsés vagyok. A barátaink szerint álompár vagyunk. Igazuk van! Úgy szeret, mint mindig, és ennyi év után is rajong értem. Olyan boldog vagyok!
December 30.
Egész nap pihegtünk, kihasználtuk a szálloda wellnessrészlegét. Ma rengeteget gyönyörködtem benne. Magas, szálkás, izmos termetében, sötét sűrű hajában, izzó zöld tekintetében. Lustán nyúltam el mellette a medence mellett a pihenőágyon, miközben elégedettséggel töltött el a tudat, hogy minden nő engem irigyel.
Január 1.
Nem értem, mi történt. Össze vagyok zavarodva. És lehet, hogy rosszul emlékszem… Valami nem stimmel. A szilveszter csodásan indult, aztán valahogy elrontottam. Kedves voltam a pincérhez. Megaláztam a férjem. Iszonyú dühös lett. Azt hiszem, megütött… Félek, mindent elrontottam…
Január 21.
Mindennel elhalmoz, imád, rajong. Ostobaság volt a legutóbbi bejegyzésem. Tévedtem! Nagyon megbántottam. Ő egyszerűen csak… belehalna, ha elveszítene… Szégyellem, hogy ezt okozom benne, neki.
Február 15.
Az erdei házikóban vagyok. Teljesen egyedül. Mindentől messze. Közölte velem, hogy ideje gyereket szülnöm neki. Én nem szeretnék. Iszonyú dühös lett rám. Két napja nem láttam. Magával vitte a telefonom, a kocsit. Mindent. Iszonyúan félek… Rettegek… Segítség! Valaki segítsen!
Március 2.
Kidobálta a fogamzásgátlómat. Nem akartam veszekedni. Gondoltam, feltetetek egy pesszáriumot. Baj van. Gondoskodásnak tűnt, hogy majd minden pénzügyet ő kezel. Kicsúsztak a dolgok a kezemből. Még egy pesszáriumot se tudok venni. Semmim sincs, és semmihez sem férhetek hozzá a tudta nélkül…
Nem bajlódom a lapozással, több oldalt átugorva, máshol csapom fel.
