De, hogy milyen ez az utazás, azt Te döntöd el.
Kiszolgáltatottan, lélekmeztelen, pőrén lépünk be a földi létbe és úgy is távozunk.
Minden földi időpillanatban döntéseket hozunk. Igen, mi magunk. Nem az út, nem a körülmények, nem mások miatt alakulnak a dolgok úgy, ahogy. Mi magunk döntünk. Még akkor is, amikor nem úgy tűnik.
Mindannyian úton vagyunk. Mi döntjük el, hogy odafigyelünk-e önmagunkra, másokra, minden érző lényre, a természetre. Hogy áramlásban vagyunk-e…
Ha nem tudod segíteni a másikat az útján, legalább ne akadályozd. Ne horzsold le a bőrét, a lelkét. Kerüld ki, ha mást nem tudsz tenni. Ha nem tudod emelni, ne taszítsd még mélyebbre. Ha nem tudod elérni, hogy a Veled való találkozás után boldogabb legyen, mint előtte, akkor kerüld el a találkozást.
A semmiből tartunk a semmibe. Vagy a mindenből a mindenbe…
Vigyázz magadra és másokra, hiszen olyan aprók vagyunk, mint porszem a sivatagban, vagy egy csepp az Univerzum tengerében.
Bánj úgy magaddal és másokkal, mintha minden napod az utolsó lenne itt a földi létben. Mert ki tudja…? Lehet, hogy valóban az…
Türelem, odafigyelés, együttérzés, a nem ártás szándéka és szeretet. Ez az ÉLET esszenciája.❤️
