KAVICS

• Ó, idenézz! Milyen gyönyörű virágok nyílnak itt a parkban. Ott egy rózsabokor! Micsoda fenséges, púderrózsaszín szirmok! Biztosan fantasztikus illata van. Menj közelebb, hajolj hozzá, szívd magadba az illatát, érintsd meg a bársonyos szirmokat. Hát nem csodaszép? Hahó!
• Nem érek rá ilyesmire! Rohannom kell! Elkések a munkahelyemről. Még csak egy hete dolgozom itt, nem engedhetem meg magamnak, hogy elkéssek, holmi parkbéli rózsák miatt!
• Hiszen ez csak néhány perc és…
• Bocs, rohanok, majd talán legközelebb!

• Nahát! Hallod ezt? Hogy trillázik ez a kis énekesmadár! Milyen apró kis lény, és mégis milyen pazar hangja van. Ajándék ez a fülnek, a léleknek. Hát nem szívmelengető? Hahó! Mi van a füleden? Vedd le kicsit a fejhallgatót. Abban biztosan nincsenek ilyen csodák.
• Mi van?! Maradj már csendben! Épp a főnökömmel beszélek telefonon.
• De hát itt ez a kismadár… Akkor csak állj meg egy percre és majd meghallgatod, ha letetted a telefont.
• Mi?! Hallgass már el!
• Itt a pad. Ülj le kicsit. Alig pár pillanat. Hadd melegítse fel a szíved a kismadár dala.
• Pszt! Nem hallom tőled a főnökömet!
• Már késő. Elrepült…

• Nyári zápor! Illatos, langyos, gyönyörű! Szaladj ki gyorsan!
• Megőrültél? Az ember nem szaladgálhat csak úgy ki. Épp főzök, mosok, takarítok. Meg amúgy is. Vizes lennék, aztán behordanám a sarat.
• De, hát ez jó móka! Ahogy a selymes esőcseppek a melegtől felhevült bőrre simulnak. Mezítláb az esőben, a…
• Hallgass már el! Kinek van ideje ilyesmire! Láthatod, mennyi dolgom van!
• Hiszen alig negyedórácska és olyan élmény, amely…
• Na, hess! Nem érek én rá erre!

• Semmi sem fogható a kora szeptemberi napfényhez. Tartsd oda kicsit az arcod, hadd melengessenek, hadd simogassanak a Nap sugarai. No, emeld fel kicsit a fejed.
• Te sosem veszed észre magad?! Munkába rohanok! Késésben vagyok. Az iratokkal teli táska húzza a vállam, a reggelit épp csak magamba tömtem öltözködés közben – meg is fájdult a gyomrom. Tele a fejem, hogy mi mindent kell azonnal elintéznem, ha beértem az irodába. A rohanástól szakad rólam a víz! Hol van nekem időm napsugarakkal simogattatni magam?!
• Csak pár másodperc. Felemeled a fejed, behunyod a szemed és egy pillanatra feltöltekezel a….
• Ne tarts már fel! Nem tudok ennyi felé figyelni! Mondtam már. Tele a fejem tennivalókkal, te meg itt jössz a napsugarakkal! Ej!

• Micsoda színpompa! Ezek a lehullott levelek a legszebb színekkel festik meg a járdát, a parkokat, a sétányokat. Órákig lehetne nézni őket. Tudod mi a legklasszabb érzés? Mezítláb sétálni az avarban. Próbáld csak ki!
• Elment az eszed?! Látod te, hogy épp kiskosztümben, harisnyában és magas sarkúban igyekszem a munkahelyemre?
• Két-három perc az egész. Itt egy pad, itt le tudod venni a cipődet, meg a…
• A hangsúly az igyekszem szócskán van. Mondhatjuk úgy is, hogy rohanok, már amennyire ez az átkozottul kényelmetlen cipő engedi. Központi meeting lesz, ahova jön a nagyfőnök is. Prezentálni fogok, amitől sík ideg vagyok. Baromira nincs időm parkban mezítláb sétálni!
• Talán pont megnyugtató lenne néhány perc a természetben. A színes levelekben. Mezítláb. Olyan léleksimogató érzés, mert…
• Figyelj ide! Betűzöm: R O H A N O K! D O L G O M  V A N! I D E G E S V A G Y O K!
• Ez épphogy megnyugtatna…
• Az agyamra mész!

• Tényleg gyönyörű ez a kendő. Menj be a boltba, és vedd meg magadnak!
• Megőrültél? Egy vagyonba kerül!
• Hetek óta nézegeted.
• Az nem kerül semmibe!
• De hát annyit dolgoztál, megérdemled.
• Autót vettem, fizetni kell a részletet. Épp csak kijövök a pénzemből!
• Azért szerintem igenis beleférne. És tudom, mennyire tetszik neked, hogy mennyire szeretnéd.
• Az ember sok mindent szeretne, de a legtöbb mindent nem engedheti meg magának!
• De hát majd elepedsz ezért a kendőért!
• Sok dologért majd elepedek, mégsem veszem meg őket. Ahogy ezt sem fogom!
• Jól állna neked, és…
• Hallgass már el a fene essen beléd! Nincs rá pénzem!
• Van.
• Nem erre fogom költeni és kész! Dugulj el!

• Odanézz! Leesett az első hó! Minden csupa ragyogás, hófehér takaró. Mesebeli kint a táj.
• Hó?! Ó, a fene egye meg! Ahhoz, hogy el tudjak indulni le kell takarítanom még a kocsit is! El fogok késni!
• Csinálhatnál hóangyalt.
• Hóangyalt?! Te már kora reggel nem vagy józan? Most mondtam, hogy mekkora rohanásban vagyok! Látod, milyen kapkodva öltözöm? Még reggelizni sem lesz időm a kurva hó miatt! Hóangyal! Megáll az eszem!
• Hát pedig jó móka…
• Nem mókára való nap ez! Na, menj arrébb, sietek!

• Nyílnak a hóvirágok! Gyere, nézd csak meg.
• Sül a piskóta a tortához, meg kell pucolni az ablakokat, port törölni, porszívózni, betenni a csirkét sülni, krumplit hámozni… Te jó ég! Végeláthatatlan feladatok sora! Nincs nekem időm hóvirágot nézegetni!
• Kiszaladsz, megnézed, megsimogat a látvány és feltöltődsz természettel. Néhány perc szünet. Megvár az ablak, a padló, a csirke, meg a krumpli…
• Délre itt vannak a párom szülei! Ha lenne néhány percem, visszatekerném az órát, hogy több időm legyen főzni és takarítani!
• Na, gyere! Olyan szép! Mit számít az az egy-két perc, cserébe ezért a kis csodáért?
• Csodáról beszélsz! Csodáról?! Hát akkor adj egy varázspálcát, hogy itt minden kész legyen magától, én meg akkor majd nézegetem önfeledten a hülye hóvirágaidat! Na! Az ugye nincs? Akkor hagyd, hogy végezzem a dolgomat! Mars innen!

• Milyen szépet rajzolt ez a kis csöppség! Hűha! Idenézz!
• Csitt! Nem látod, hogy vasalok és közben telefonon próbálom elintézni ezt a villanyszámlaügyet? Már megőrülök a várakozó zenéjüktől.
• Csak pillants ide, itt van a kezében.
• Hegyekben áll a vasalni való, nem tudok odanézni. Még azt sem tudom, hogy végzek el vele, mert főzni is kell, és megígértem a főnökömnek, hogy elküldöm azt a jelentést is. Nem érek rá krikszkrakszokat nézegetni!
• Ez nem krikszkraksz! Ha idenéznél, láthatnád, hogy napocska, meg szivárvány és anya, apa, meg kislány.
• Aha, tényleg szép…
• Ide sem néztél.
• Odanéztem és… Ó, igen! Halló!
• Pillants rá, kérlek!
• Csitt, végre felvette a telefont az ügyfélszolgálat!

• Milyen szép fehérnemű!
• Az. Alkalmi.
• Most veszed fel?
• Megőrültél? Miért venném fel?
• Mert szép.
• Mondtam. Alkalmi. Ma milyen alkalom van szerinted?
• Kedd.
• És az alkalom?!
• Éppenséggel az. Szóval, felveszed?
• Szóba sem jöhet! Majd egy különleges alkalomra! Ma jó lesz a megszokott pamut.
• Igazán kényeztethetnéd magad kicsit. Biztosan jól éreznéd magad egész nap, ha…
• Na jó, nekem erre nincs időm! Öt perc múlva a kocsiban kell ülnöm, a gyerekkel együtt, hogy letegyem az óvodában, és odaérjek a munkába is. Fiók be, pamut fel, farmer, pulcsi, sportcipő, indulás! Te meg csak hallgass!

• Végre tengerpart! Gyere, sétálj mezítláb a homokban, nézd meg a napkeltét, a sirályokat, hallgasd a hullámokat! Nyaralás van! Végre, végre!
• Jaj, hagyjál már! Nem látod, hogy ez egy kemping, hogy nekem kell gondoskodnom a reggeliről, az ebédről, meg a vacsoráról? Hogy mire a gyerek és a férjem felkel, reggeli legyen, meg minden összekészítve, hogy indulhassunk a partra, ahol játszhat az én kis szememfénye? Úgyhogy most boltba rohanok!
• Útba ejtheted a tengerpartot. Tudod, homok a talp alatt, napfelkelte, sirály, meg hullámok.
• Istenem, csak hallgatnál el végre egyszer! Erre futotta a pénzünkből, még jó, hogy el tudtuk ide hozni a gyereket, de ez azzal jár, hogy a teendőket valakinek el kell végeznie! Nem érek rá tengerparti homokon andalogni, meg sirályokat bámulni! Hagyj békén! Vissza kell érnem, mire felkelnek, sietek!

• Mondj már igent! Hiszen csak egy ebédre hívtak meg a barátnőid!
• Mégis, hogy mondjak igent? Két kisgyerekkel nem mehetek!
• Dehogynem.
• Kizárt! Akkor az nem ebéd, mert minden másodperc az övék!
• Akkor kérj meg valakit, hogy vigyázzanak rájuk addig.
• Szóba sem jöhet! Kicsik még ehhez!
• Nekik is jobb, ha kikapcsolsz kicsit, ha pihensz, ha…
• Aham! Majd, ha meghaltam pihenek! Most hagyj békén, mert nem végzek a rengeteg teendővel, ami a nyakamban van megint. Még, hogy ebéd! Te, meg a hülye ötleteid! Hess!

• Simogat, csókol, szeret, fogadd el, fogadd be, érzed?
• Beteg a gyerek!
• Most alszik.
• Felébredhet.
• MOST alszik.
• Néz a macska!
• Kint van a nappaliban. Feküdj hanyatt, engedd, hogy kényeztessen.
• Oké… Ó, ne! Repedés van a plafonon. Javítani kellene! Fel kell hívnom holnap a festőt. És befizetni a csekkeket, aztán…
• Hagyd már! Épp szeretnek!
• Kussolj már! Így semmit sem lehet!

• Milyen gyönyörű pillangó! A színei megsimogatják az ember szemét, szívét, lelkét! És milyen kecsesen libben egyik virágról a másikra! Ezt látnod kell! Ülj ide kicsit a fűbe és gyönyörködj benne!
• A fűbe?! Rohanok a postára! Egy tucat csekket kell feladnom! Ó, dehogy, előbb bankba szaladok, veszek ki pénzt, hogy aztán a postán fizethessek. Utána irány a bolt, megveszem a vacsorának valót. Azt valakinek meg is kell ám főznie! Ó, majd elfelejtettem, a tisztítóba is be kell mennem! Te jó ég, megint késésben vagyok!
• De hát a pillangó! A színpompás, lebbenő… a virágokon.
• Hát, ha azt bámulom, abból sem vacsora, sem tiszta öltöny, se csekkbefizetés nem lesz!
• Ezen az egy-két percen igazán nem múlna.
• Minden perc ugyanolyan fontos, ha dolog van! Menj arrébb, szaladok, hogy mindennek a végére érjek! Ha egyáltalán sikerül…
• Kérlek, csak nézd meg, olyan szép és…
• Ne tarts fel! Menj arrébb!

• Szép ruha! Vedd meg!
• Nem lehet.
• Miért ne lehetne?
• Kell a gyerek ballagására a pénz. Rengeteg vendég, ajándék, egyebek, aztán mennyi pénz lesz majd az egyetem!
• De hát olyan szép, olyan jól állt rajtad! Megérdemled!
• Nem érdem szerint mennek itt a dolgok.
• Szerintem igen… Simán megveheted.
• Nem és kész! Van ruhám. Épp elég. Másra kell a pénz! Most pedig hagyj, rohanok a gyerekért!

• Senki, sehol, üres a ház, végre pihenhetsz! Polcold fel a lábad, fogj egy jó könyvet, és…
• Elment az eszed? Hogy a kanapén heverjek? Kihasználom, hogy üres a kégli, végre rendbe tehetem a szekrényeket, a kamrát, a garázst, az előkeretet.
• Egy órát azért csak pihenhetsz!
• Az épp két szekrény. Annyit nem ér! Heverjek, a dolgok meg ne haladjanak? Feladat van!
• Egy óra azért nem a világ és…
• Hallgass már, hadd haladjak, mert sosem végzek! Hagyj békén!

• Hűha, szivárvány! Micsoda látvány!
• Szóval esik.
• Meg a nap is süt. Nézd csak meg!
• Most nem mehetek! Be kell érnem nyolcra, a kocsi bedöglött, metrózhatok, örülök, ha nem kések el.
• Gyere fel, olyan szép!
• Az viszont nem lesz az, ha kirúgnak, mert elkéstem. Állj el az útból! Rohanok!

• Micsoda napnyugta! Olyan színek vannak az égen, hogy festeni sem lehet szebbet! Gyere, nézd meg!
• Mondd csak, te látod, hogy mit csinálok? Látod ezt a halomnyi aktát? Annyi a munkám, hogy haza kellett hoznom! Reggelre mindent le kell adnom. Baromira nem érdekel a napnyugta, meg a színek! Excelezek! Ha lenne egy kis időm, innék egy pohár vizet!
• Akkor fogd a vizet, irány az erkély, néhány perc gyönyörűség, kis kikapcs, aztán a munka is jobban haladhat!
• Nincs nekem időm erre, menj el, hagyj már békén engem!

• Pirkad. Nézd, milyen gyönyörű a hajnal!
• Nem érdekel! Egy szemhunyásnyit sem aludtam!
• Akkor nézd meg ezt az égi jelenséget, feltölti a lelket, aztán szundizz egyet!
• Szundizzak?! Te megvesztél? Esküvő lesz! Tízre már érkeznek a vendégek! Egész éjjel sütöttem, hogy mindenkit illendően fogadhassak. Férjhez megy a kisebbik gyerek!
• Egy óra pihenés még beférhet…
• És akkor ki szellőztet, terít asztalt, díszíti fel a kaput, teszi ki a jelzőtáblát, megy el a nénikémért az állomásra? Egy percem sincs!
• Nagy kár…
• Ne károgj már! Hagyjál!

• Kifehéredtek a pitypangok, gyere, fújj el egyet! Nézd, milyen mókás!
• Nem érek rá ilyene gyerekes őrültségekre! Nem látod, hogy mennyi feladat van még itt?
• De hát már nyugdíjas vagy, és…
• Igen, és? Az unokák nemsokára jönnek, egész nap bébiszitter leszek, a lányomnak annyi a munkája, nem ér rá főzni, elkészítem nekik az ételt, majd este elviszi. A kiskertet ki kell gazolni, a nagyobbik gyerek meg hozza a mosást, elromlott az automata mosógépük, és félállásban még az irodába is besegítek. Most, hogy így átgondoltam, azt sem tudom, hogy végzek.
• Csak egy kis pitypang, egyetlen fújás, és mosolyt csal az arcodra, és úgy minden könnyebb és…
• Ej, menjél már!

• Nahát, micsoda pazar utazási ajánlat! Nyugdíjasklub, busszal, Plitvicébe a vízesésekhez. Egyszerűen csodás! Emberek közt lennél, jó társaság, izgalmas látnivalók. Rád is fér! Megértem, hogy ilyen vágyón nézegeted. Jó az ár is, csapj le rá!
• Megőrültél?! Alig négy hónapja, hogy megözvegyültem.
• Nem értem. Ez most, hogy jön ide?
• Mégis, mit szólnának az emberek?! Még ki sem hűlt a férjem, én már utazgatok?!
• Már négy hónap telt el és…
• Egy év a gyászidő!
• Ez törvény?
• Illem!
• De, ha itthon maradsz sem támasztja fel és…
• Hogy te miket beszélsz?! Azonnal tűnj el!

• Egy szív alakú, hófehér kavics! Milyen édes kincs! Hajolj le, vedd fel! Olyan szép!
• Mindkét kezem tele van, mégis, hogy vegyem fel?! Amúgy is rohanok! Mindjárt oda kell érnem a templomba. Közösségi nap van. Én nyitok, porolok és pakolok. Viszem az aprósüteményt. Még csinálnom kell jó pár liter limonádét!
• Magad mellé teszed az egyik szatyrot, felveszed a szív alakú kavicsot, megcsodálod, zsebre dugod. Pár perc csak és milyen kedves emlék.
• Pár perc, pár perc! Mindig csak pár perc, aztán elfogy a nap! Nem érek rá ilyesmire! Menj az utamból, sietek!

• Milyen csodás ez az ólomüveg ablak! Csak úgy ontja a szikrázó, színes fényt! Ülj ide egy pillanatra, nézd meg.
• Nem látod, hogy mennyi a dolgom?! Vége, hossza nincs a teendőknek, te meg azt akarod, hogy színes ablakokat nézegessek?
• Igen. Mert olyan szép. Most szép. Ez a pillanat sem lesz még egyszer. Na, gyere, ülj ide, nézd csak meg!
• Na, nekem ebből elegem van! Előbb a kavics, most meg az ablak! Hát lopom én az időt?! Na, tessék, most meg már valaki jön! Eddigre mindennel készen kellett volna, hogy legyek! Menj az utamból, hadd tevékenykedjek! Miért nem mész arrébb? Egyébként is, elég már belőled! Évtizedek óta mondod a magadét, nem veszed észre, hogy milyen elfoglalt vagyok, hogy folyton mennyi a dolgom és csacskaságokkal rágod a fülem! Hagyj végre békét nekem! Mégis, ki vagy te?
• Az ÉLET.
• Hogy mi…? És maga ki? Nem úgy néz ki, mint aki a nyugdíjasklub közösségi délutánjára érkezett!
• A HALÁL. És most magammal viszem…