Láttatok már cirkuszsátor körül kipányvázott elefántot? Az a hatalmas állat egyetlen vékonyka madzaggal van kikötve egy karóhoz. Simán elmehetne. Nagyon simán. Mégsem megy. Nem, hogy sehova, hanem még annyira se, hogy megfeszüljön a madzag.
Tudod, mi az oka ennek?
Az elefántot először egy hatalmas betontömbhöz kötik ki, vastag fémláncon. Próbálkozik egy darabig az elmenetellel, de persze sikertelenül. És ha hiszed, ha nem, egy idő után meg sem próbálja. Megszokja, hogy azt a pár méteres sugarú kört járhatja be, és soha többé még csak meg sem próbál messzebb menni.
És valahol mindannyian ilyenek vagyunk, mint az elefántok? Valamiről megszoktuk, hogy úgy van, és ha jó nekünk, ha nem, meg sem próbálunk rajta változtatni. Még akkor se, ha egy adott dolog mondjuk már szenvedést okoz nekünk.
Próbálj meg minél kevésbé a komfortzónád rabja lenni, és kinyílik számodra a világ.
Hogyan csináld?
Először csak próbálj ki néhány egyszerű, apróbb dolgot:
– vegyél fel valami olyan színt, amit nem szoktál,
– menj egy hétig minden nap más útvonalon, más módon a munkahelyedre,
– kóstolj meg valami olyan ízvilágú ételt, amit nem szoktál,
– olvass el egy verset hangosan, ha korábban nem szoktál ilyesmit csinálni.
És egy konkrét gyakorlat a következő 21 napra:
Írd le az elkövetkező 21 nap mindegyikén az alábbi néhány sort azzal a kezeddel, amelyikkel nem szoktál írni:
„Nincs értelme arra várni, hogy a rossz dolgok elmúljanak. Változtass most! Szeress most! Élj most! Ne várd, hogy az emberek engedélyt adjanak ahhoz, hogy élj, mert nem fognak.”
