Igazából pont úgy bánnak velünk, ahogy mi bánunk magunkkal. Ha én tisztelem, szeretem magam, ha gondoskodom a saját testi, lelki, szellemi jólétemről, ha kedvesen kijelölöm a határaimat, akkor ezzel másoknak is ezt a példát mutatom.
Ha én folyton becsmérlem és lehülyézem magam, akkor azzal másoknak is azt mondom, hogy: Tessék, íme, így kell velem bánni.
Ha én nem szeretem magam, akkor hogyan várhatom el, hogy mások szeressenek?
Nézzük csak meg közelebbről:
- Utálom magam!
- Én szeretlek!
Az lehetetlen, hiszen én nem vagyok szerethető! Biztosan hazudik! Annyira utálatra méltó vagyok, hogy nekem még hazudni is lehet…
- Gyűlölöm magam! Nem vagyok szeretetreméltó!
- Szerintem szeretetre méltó vagy.
- Látod, még annyira se vagyok az, hogy egyetérts velem! Megkérdőjelezel!
És így tovább.
Bánj magaddal úgy, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled és hamarosan megváltozik a mások hozzád való viszonya.