Terike
Ránézek a faliórára. Délelőtt tizenegy múlt kicsivel. Úgy döntök, engedélyezek magamnak egy finom teát. Amíg felforr a víz, gondolatban végigfutom, hogy miket kell mindenképpen elintéznem, mielőtt megjönnek a vendégek. A süteményeket már tegnap elkészítettem, azokat csak fel kell szelni tálalás előtt. A húsleves a tűzhelyen, már reggel ötkor odatettem. Még a nagymamámtól tanultam, hogy tizenkét órán át kell főzni, a legmagasabb lángon. A húsokat bepácoltam, azokat majd csak később teszem a sütőbe. A köretek viszont még hátra vannak. De még van időm. Négyre azokkal is el fogok készülni.
Felforr a víz, a filterre öntöm, aztán várok kicsit, hogy jól kiázzon.
Utána teszek bele két kanál barnacukrot, aztán fújogatni kezdem, hogy picit hűljön, hogy bele tudjak kortyolni. Ekkor megszólal a telefonom. Új mobilom van, még csak pár napja üzemelte be nekem a fiam és nem szoktam még meg a csengőhangját. Gyorsan felveszem.
- Boldog születésnapot! – mondja a barátnőm, Bori.
- Köszönöm – felelem mosolyogva.
- Milyen a hatodik x? – kérdezi.
- Kicsit derékfájós – nevetek. – De minden oké vele. Ugyanolyan, mint az ötvenkilenc.
- Azért nem egészen. Ez mégiscsak kerek évforduló.
- Hogy őszinte legyek… Túl nagy szám.
- Dehogy!
- De igen. Sokkal nagyobb, mint a harminc – felelem szomorúan.
- Jaj, Terikém! A Béla nem normális! Nehogy már miatta légy szomorú! Itt neki van oka szomorkodni! Gondolj csak bele! Hatvanévesen egy kisbabával. Amikor régen még azon is morgott, ha szökőévente egyszer nem tudtál aludni éjszaka és felébredt a motoszkálásodra. Szerinted milyen éjszakái és nappalai lehetnek most?
- Nem tudom – sóhajtom.
- Nézd, tudom, hogy nem vigasztal, de amúgy sem volt egy mintaférj. Sokkal jobbat érdemelsz nála! Ráadásul lehet, hogy hatvanéves vagy, de Kitti a nyomodba se ér! Sokkal szebb és kifinomultabb nő vagy. Ismerkedned kellene…
- Igen, talán ideje lenne.
- Mindenképpen! – helyesel Bori. – Egy snájdig ötvenessel – nevet fel.
- Még mit nem! – méltatlankodom.
- Terike, egy nappal sem nézel ki öregebbnek negyvenötnél!
- Igazán kedves tőled, hogy ezt mondod, de én pontosan tisztában vagyok vele, hogy hatvan vagyok.
- Jó, jó, nem azt mondom, hogy menj hozzá egy fiatalabb férfihoz, de vannak bizonyos szükségletek, amiket…
- Úristen, Bori – pirulok el -, ezt el se kezdd!
- Azért csak valld be, hogy vannak…
- Jó, jó, bevallom, de ne beszélgessünk róla – nevetek.
- Rendben – feleli. – Izgulsz már a délután miatt? – kérdezi.
- Kicsit – mosolygok.
- Mikorra érnek oda?
- Valamikor késő délután. Forgalomfüggő.
- Mici és én holnap érkezünk. Alig várom, hogy találkozzunk!
- Én is nagyon várlak benneteket! – mosolygok.
Több, mint harmincöt éves barátság a mienk.
- Viszont – kezdi Bori – négykor biztosan otthon leszel, ugye?
- Persze, miért?
- Érkezik majd egy kis meglepetés tőlem és Micitől.
- Ó! És mi lesz az?
- Meglepetés – nevet hangosan.
Kicsit még beszélgetünk a gyerekekről, a munkáról, a férfiakról, aztán elköszönünk egymástól.
Még mielőtt újra a teámba kortyolhatnék, megint megszólal a telefonom.
