Terike
Ó, a Mikulás – pihegem.
- Rendelésére, asszonyom! – mondja a magas, férfi, aki még a Mikulás-ruhájában is jóképű.
- Kicsit későbbre vártam – felelem, miközben szorosabbra húzom magamon a köntöst. – Én Terike vagyok – mondom zavartan, aztán hozzáteszem – Jöjjön be, helyezze magát kényelembe, én meg magamra kapok valamit.
- Nem szükséges – mosolyog a férfi, miközben belép.
Ez megőrült?! Hogy gondolja, hogy egy szál köntösben fogok teázni a Télapóval?!
A nappaliba vezetem és megkérem, hogy foglaljon helyet, és biztosítom, hogy mindjárt itt vagyok. A hálóba szaladok, és elkezdek öltözni.
Géza
A gyönyörűen berendezett nappali, tömött párnákkal rendelkező díványán ülök.
Szokatlan fogadtatás – mélázok. Úgy döntök, hogy amíg a hölgy visszaérkezik, addig én előkészülök. Kiveszem a zsákból a JBL-t, csatlakoztatom a telefonomhoz és megkeresem az erre az alkalomra elmentett zenei válogatást. Felcsendülnek az első hangok a hangszóróból: megáll egy busz, nyílik az ajtaja, aztán léptek szűrödnek be az alig hallható zene aláfestésében. Majd a JBL-ből ajtónyirkorgás hangja hallatszik és ahogy a szoba közepén állok, kezdésre készen, kicsit felhangosítom a zenét, de még nem indul el, mert előbb a hangszórókból üvegcsörömpölés hallatszik, és ekkor kivágódik a nappali ajtaja, én pedig már mozdulok is.
Terike
Bekapcsolom a csipkemelltartómat, és tartson bárki régimódinak, de egy szép kombinét veszek fölé.
Gyönyörű, halványrózsaszín selyem. Mint a bugyi és a melltartó. Két napja leptem meg magam vele. Felveszem a harisnyámat, és lábamat az erre alkalomra vett cipőbe csúsztatom. Épp nyúlok a karcsúsított egész ruhámért, amikor a nappaliból üvegcsörömpölés hallatszik. Jézusom, az az idegen alak, meg itt van a házamban! Mi van, ha nem is a Mikulás, hanem egy bűnöző?! További gondolkodás nélkül feltépem az ajtót, és odarohanok.
Géza
Megszólal rendesen a zene és mozogni kezdek rá. A nappali ajtóban ott áll Teri, csipkés kombinéban, harisnyában és magas sarkú cipőben. Igazán jól néz ki! Rázni kezdem a csípőmet és elkezdem kigombolni a kabátot. Amikor végzek vele, leveszem és elhajítom. Teri tátott szájjal bámul. Most vajon akkor tetszik neki? Vagy mi van?
Terike
A döbbenettől meg sem bírok szólalni! A Mikulás a nappalimban valami hülye zenére vetkőzni kezd!
Földbe gyökerezik a lábam! Mondanom kellene valamit. Vagy csinálnom valamit. De én csak állok és bámulok.
Géza
Mivel nem vagyok benne biztos, hogy tetszik neki, szexibb mozgásra kapcsolok, és az ingemet nem úgy gombolom ki, hanem letépem magamról. A gombok szanaszét repkednek a nappaliban.
If you’re horny, let’s do it (ha kanos vagy, csináljuk)! Ride it, my pony (lovagolj) – ordítja Ginuwine a hangszórókból. Megütögetem a csípőm, és együtt énekelek az előadóval: My saddle’s waitin’ (a nyergem vár).
Teri meg csak áll ott, ugyanúgy és semmit sem csinál. Még a száját sem csukta be. Atyaég! Hát mi lesz így ebből? Irtó hülyén érzem magam! Na jó. Úgy fest, itt nekem kell kezembe vennem a dolgokat. Egészen közel megyek, miközben letépem magamról az oldalt tépőzáras nadrágot, és odasazzézok Terikéhez. Hozzányomni készülök kicsit az ágyékomat, miközben teli torokból azt éneklem: Come and jump on it (gyere és ugorj rá).
Terike
Megőrülök! A Télapó meztelen felsőtesttel tekereg valami különös és nagyon hangos zenére a saját nappalimban! Mégis mi a fene folyik itt?! Na, ebből elég! Én odamegyek és lekapcsolom a zenét, aztán tisztázzuk ezt a képtelen helyzetet! Ám a félpucér Mikulás ekkor letépi a nadrágját, miközben odariszál hozzám egy szál vörös alsónadrágban! Egyszerre mozdulunk egymás felé.
Géza
Ahogy Teri felém ugrik, én meg épp odanyomnám a csípőm, leterít és hanyatt vágódom a nappali bézs és halványzöld virágos szőnyegén. Teri lovaglóülésben érkezik rám. Ott fekszem kiterítve, mint egy hátára fordult cserebogár, ő meg rózsaszín selyem neglizsében és harisnyában rajtam ül. A JBL-ből az énekes azt dalolja: let’s do it (csináljuk!), ride it (lovagolj!) Teri mozdul rajtam, de elvéti a dolgot és épp készül meztelen mellkasomra zuhanni.
Aztán minden egyszerre történik.
A szobába belép egy hatvanas pasas néhány bőrönddel, amit azon mód le is ejt. A hangszóróból Ginuwine azt dalolja: First we’ll show and tell (Először megmutatjuk és elmondjuk), és fogalmam sincs miért, de miközben félpucéran fekszem a kombinés Teri alatt, magam is együtt énekelek vele, közben pedig a szőnyeg szélén álló döbbent hapsit nézem, aki aztán torkaszakadtából üvölteni kezd:
- Hát ide süllyedtél Terim?! A pucér Télapón lovagolsz? – és ki tudja milyen megfontolásból topog és közben a haját tépi a két kezével.
- Meglepetés! – hallatszik egy női hang a pasas mögül. – Boldog születésnapot!
Aztán megjelenik az idegbe jött pasas mögött egy negyvenes nő, és ahogy körülnéz, úgy tátog, mint egy hal. Mögötte feltűnik egy férfi, a nő hirtelen felélénkül és azt üvölti:
- Azonnal vidd ki a gyerekeket! – mire a férfi eltűnik a látóteremből.
- Hahó! Van itt valaki? – érkezik egy fiatal férfihang. – Meghoztam a csomagot! – lép be egy fiatal srác. – Azta! – mondja, miközben minket bámul a nappali szőnyegén. – Ez ám a party, apám!
- Maga ki? – támad neki az idegbejött pasas.
- A futár.
- Hóhó! – hallatszik egy újabb férfihang, majd csengettyű szól és belép egy Mikulás. – Rendelésre jöttem – súgja oda a negyvenes nőnek.
- Maga is? – szólal meg rajtam hirtelen Teri.
Én meg csak fekszem alatta és azon gondolkodom, hogy most akkor mi van?! És ekkor megszólal a telefonom a mikulászsákban. Mivel egyedi csengőhang van hozzárendelve, tudom, hogy a cégtől hívnak.
- Ezt muszáj felvennem – mondom a rajtam ülő Terikének és kúszni kezdek a zsák felé, ő meg mivel rajtam ül, fel-le ugrál rajtam.
A hangszóróból még mindig üvölt a zene, lovaglásra buzdítva a hallgatóságot. És épp, amikor lejár a szám, érem el a zsákot és kapom ki belőle a telefont.
- Igen?
- Gézuka! – hallom meg Vivi kétségbeesett hangját. – Rossz címet adtam meg!
VÉGE
