Velem folyton kiszúrnak a munkatársaim. Én mindig borzalmas főnököket fogok ki. Velem mindig udvariatlanok a boltban. Mindenki cselédnek néz! Folyton csalódom másokban. Nekem soha senki sem segít. Mindig pórul járok. És így tovább, és így tovább.
A sor végtelen. Talán mindannyiunkkal megesett már, hogy bizonyos dolgok valahogy folyton ismétlődtek az életünkben, és bár különböző szereplőkkel, helyszíneken, de mégiscsak ugyanazok a dolgok estek /esnek meg velünk.
Amikor folyton ugyanaz, vagy hasonló dolgok történnek az életünkben, akkor érdemes megállnunk egy picit és elgondolkodni. Jó eséllyel mi magunk indikáljuk ezeket a helyzeteket.
Ha én magam elkezdek másként gondolkodni és cselekedni, akkor a helyzetek is megváltoznak.
Amikor valakit sokszor átvágnak mások, akkor eleve azzal az attitűddel áll az emberekhez, hogy biztosan be fognak csapni. Olyan ez, mint amikor rettegünk, hogy ellopják a táskánkat és úgy szorítjuk magunkhoz a kérdéses tárgyat, mintha az életünk múlna rajta. Ezzel azonban azt érjük el, hogy aki arra szakosodott, hogy illetéktelenül magához vegye mások holmiját azonnal kiszúrja a dolgot: Nahát, ha így félti, biztosan valami értékes dolog lehet benne! És már akcióra kész állapotban is van az emberünk.
Ha, amikor valaki felró nekünk egy adott hibát, mi azonnal találunk másik hármat, amit visszadobhatunk, akkor jó eséllyel ezt a rutint fogjuk alkalmazni minden ilyen esetben. És jó eséllyel, erre a forgatókönyvre a többi szereplő is hasonló módon fog reagálni.
Ha mindenkit magunk elé helyezünk és mindenkit kiszolgálunk, akkor tulajdonképpen mi magunk tűnünk fel a cseléd szerepében, nem csoda hát, ha mások annak is néznek minket.
Azt javaslom, vizsgáld meg azokat a helyzeteket, amelyek folyton ismétlődnek, vagy túl gyakran játszódnak le azonos módon és minimum 10 alkalommal próbálj ki egy egészen más hozzáállást, reakciót a saját oldaladról. Meglátod, a helyzeteket is meg fognak változni.