A doktor sietve érkezett meg a kórházba. Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt.
Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé.
A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
– Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet
és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem? ‒ kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodott kedvesen és hozzátette:
– Sajnálom, uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hadd tudjam végezni a dolgom.
– Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? ‒ kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el, és hozzátette:
– Csak azt tudom önnek mondani, megteszünk minden tőlünk telhetőt, higgye el.
– Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben, túlságosan is könnyű! ‒ morogta az apuka, és kiment a terembe.
Az operáció eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
– Hála istennek, sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le. Az összes kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára! ‒ mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
– Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük, mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? ‒ morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
– A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett, siet vissza, hogy odaérjen, amikor eltemetik a fiát.
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod, mit miért tesznek. Ne ítélj első látásra!
Próbáld meg megismerni a történetüket előbb…
