A legtöbb nehézséget túldimenzionáljuk. A legtöbb probléma valójában nem olyan súlyos és vészterhes, mint elsőre látszik. Jó eséllyel a nagy részét felnagyítjuk azáltal, hogy ráfókuszálunk, hogy hagyjuk, hogy kitöltse a gondolatainkat és szépen nevelgetjük egyre nagyobbra és nagyobbra.
Amikor valamilyen problémával találkozunk, valami bánt, dühít vagy elszomorít minket, érdemes feltenni magunknak a kérdést: Ez ugyanilyen fontos lesz holnap is? Egy hónap múlva? Egy év múlva?
A legtöbb esetben arra fogunk jutni, hogy számottevő részük már egy hét múlva sem lesz fontos, egy hónap múlva még kevesebb, és alig fog olyan akadni köztük, ami egy év múlva is ugyanilyen jelentőséggel fog bírni.
Érdemes beosztani az erőnket, a fókuszunkat a MOST-ban tartani, azt is a megoldásokon, valamint a jó dolgokon. Mert amire figyelünk, azt erősítjük.
Még azt is megvizsgálhatjuk, hogy mi magunk a probléma részei vagyunk-e, mert ha igen, akkor előbb magunkban szükséges rendet tenni… 😊
