Jeremy az elkövetkező napokban amellett, hogy rengeteget dolgozott, szépen haladt előre a terve megvalósításával is.
Miss. Marshallnak sok-sok munkát adott. Rengeteg levelet diktált neki, ügyeket intéztetett, ajándékokat szereztetett be és küldetett ki vele.
Egyik nap, amikor a nő bement az irodájába a kis füzetével és tollával, mjad leült, készen a diktáláshoz, Jeremy így szólt.
- Ó, Miss. Marshall nagy hibát vétettem. Megbántottam egy nagyon fontos ügyfelemet a tegnapi vacsorán. Kicsit többet ittam a kelleténél és elég feltűnően udvaroltam a nagyon csinos feleségének. Borzalmas malőr, higgye el! – biggyesztette le a száját. – Muszáj kiengesztelnem valahogy. Addig eljutottam, hogy valami hatalmas közös ajándékot küldetek nekik, de hogy ez mi legyen, nem tudom. Továbbá fő gesztusnak egy valódi kézzel írt levélre gondoltam, amelyben bocsánatot fogok kérni. Szépen tud ön kézzel írni?
- Igen uram, azt hiszem.
- Remek.
- No de előbb segítsen kigondolni az ajándékot.
Hosszas töprengés után végül egy wellness hétvége mellett döntöttek, valamint egy Broadway darabra szóló páros belépő és egy üveg luxus pezsgő két kristálypohárral.
- Kérem, írja, amit diktálok, aztán majd másolja át gyöngybetűkel: Úgy érzem, hogy a tettem megbocsáthatatlan, mégis bocsánatért esedezem. Képtelen vagyok a tükörbe nézni, mert csak hiúságot, kapzsiságot látok és ezzel a tudattal nagyon nehéz együtt élnem. Kérem, ha lehet, mégis bocsássanak meg nekem!
- Ön szerint ennyi elég lesz, Miss. Marshall?
- Ööö… szerintem kicsit túl pátoszos…
- Ugyan, hiszen az ügyfelem az irodalom professzora! Csak ebből a nyelvezetből fog érteni.
- Értem, Mr. McCharty. Hát ön ismeri jobban…
- Csak remélni tudom, Miss. Marshall. Kérem, írja át gyöngybetűkkel egy kis lapra és hozza be az irodámba, aztán rendelje meg az ajándékokat. Személyesen fogom elvinni nekik a holnapi nap folyamán.
- Igenis, Mr. McCharty.
Jeremy közben kisebb utalásokat végzett, pénzeket csoportosított át, kért egy pénzügyi belső ellenőrzést az osztályára a következő hónapra, és a megszokottnál egy icipicivel többet beszélgetett másokkal.
- Julia, maga is észrevette, hogy Miss. Marshall az utóbbi időben kicsit zaklatott?
- Nem, Mr. McCharty.
- Két utalást rontott el, elfelejtett postára adni egy levelet és cukrot tett a teámba! Remélem, nincs valami baja!
- Megkérdezem majd tőle, uram.
- A világért se tegye! Várjunk pár napot, ne zaklassuk fel még jobban. Lehet, hogy csak én látom rosszul. Ígérem, ha néhány napon belül nem javul a helyzet, akkor szólok önnek, és a segítségét kérem.
- Rendben, Mr. McCharty.
Másnap, amikor Jeremy az elnökkel tárgyalt, azt mondta:
- Ó, Mr. Brown, bocsásson meg! Az egyik jelentés nincs a mappában. Az én hibám! A titkárnőm az utóbbi időben kissé szétszórt és olyan… Mindegy is, nem akarom a személyzeti problémákkal untatni. Meg kellett volna néznem, hogy mindent valóban a dossziéba rakott-e. Azt hiszem, pár nap szabadságra fogom küldeni. A jelentést pedig azonnal behozom önnek, és a dossziéba teszem.
Két nappal később lejárt a tíz nap. Már mindenki elment az irodából, csak ők ketten maradtak. Kilenc óra is elmúlt már, amikor Jeremy megkérte Rebeccát, hogy menjen be az irodájába.
