– Nekem aztán nincs szerencsém a férfiakkal. Kiderült, hogy nőkkel beszélget különböző közösségi oldalakon! Persze még neki állt feljebb. Egész egyszerűen faképnél hagyott. Most mondd meg, hogy lehet ilyet megtenni egy másik emberrel?
– A kapcsolatok néha nagyon bonyolultak tudnak lenni – feleli a szőke lány – Ha nem működött, akkor jobban jártál. Természetesen nem mindegy, hogyan lesz vége. Megértem. Nehéz lehetett. Azóta? Van valaki más?
– Randevúztam párszor, de valahogy én csak bolondokat tudok kifogni. Az egyikről kiderült a második találkozásunk alkalmával, hogy nős! A másik pedig egy hónap után közölte velem, hogy külföldre megy dolgozni. Aztán kifogtam egy autószerelőt. Borzalmas, mindig olajos volt a keze. Annyira zavart, hogy néhány találkozásnál abból se lett több. A múlt héten találkoztam egy helyes sráccal, – együtt vacsoráztunk. Amilyen peches vagyok, azóta se hívott fel. Nekem egész egyszerűen nincs szerencsém a férfiakkal!
– Biztosan megtalálod majd te is az igazit. Néha hosszan kell keresgélni és olykor nem könnyű.
– Nekem a keresgéléstől is elment a kedvem. Egyszerűen nincs szerencsém – sóhajtott lemondóan.
Megették a süteményt, a forró csoki is elfogyott már.
– Kérsz még valamit? – kérdezi a szőke lány – Olyan finomak ezek a sütik! Gondolkozom, egyek-e még egyet.
– Isten őrizz! Neked könnyű! Jó a genetikád. Én már attól is hízom, ha csak ránézek egy ételre. Most vettem magamhoz az egész havi édesség adagomat! Persze, amilyen pechem van, ettől is már egy kilóval többet fog mutatni a mérleg! Te szerencsés vagy.
– Jó, azt hiszem, igazad van, az édesség nem túl egészséges – mosolygott rá a szőke lány és az órájára nézett. – Sajnos lassan lejár az ebédidőm, vissza kell mennem a céghez. – Te merre mész?
– Albérletet keresek éppen. Megyek megnézni egy kiadó lakást. A főtér mellett van.
– Mikor találkoztunk nyáron, akkor költöztél be abba a szép kis bérházba, ami a főutcán van. Onnan már eljöttél?
– Sajnos kifogtam egy szörnyű főbérlőt. Elviselhetetlen volt. Végül múlt hónapban kiköltöztem.
– Hol laksz most?
– Vissza kellett mennem anyámhoz!
– Kedves tőle, hogy segít.
– Kedves?! – néz rá hitetlenkedő tekintettel – Semmi kedvesség nincs benne! Egész nap ugráltat, semmi se jó neki. Aztán amikor lett volna egy helyes kis lakás, lebeszélt róla, hogy minek fizetnék érte annyit, mikor nála is lakhatok. Mondhatom, rossz döntés volt. Az én anyám nagyon rossz személyiség. Emlékszem a te szüleid egy angyalok, de az enyémek! Anyám az agyamra megy.
– Biztosan jó lesz, amit most megnézel – mondta a szőke lány és megint az órájára pillantott – Bocsáss meg, de el kell indulnom.
– Menj csak. Nyilván nagyon elfoglalt vagy. Én még elüldögélek itt egy darabig, mert csak fél óra múlva találkozom a tulajjal.
– Fizetek én – meghívtalak, mondta kedvesen a szőke lány.
– Köszönöm, de ki tudom fizetni a rám eső részt!
– Nem is úgy értettem – mosolyog rá –, csak szeretnélek meghívni.
– Ahogy gondolod – von vállat Anna. – Köszönöm.
A szőke lány felveszi a kabátját, nyakába tekeri a sálat, közben a pulthoz megy, rendezi a számlát, aztán visszalép az asztalhoz és elköszön.
– Jó, hogy ki tudtuk beszélni kicsit – mondja Anna – kár, hogy nem volt több időd rám. De majd legközelebb…
VÉGE
