Péter az ablakhoz lép és elhúzza kissé a függönyt. Igen, jól látta, ég a szomszéd háza! Ebben a pillanatban meghallja a szirénázó tűzoltóautót.
- Mi történt? – lép mellé Ibolya, a felesége, miközben összehúzza magán virágmintás pongyoláját.
- Kigyulladt Pali háza! Múlt héten a Barabáséké, most meg a szomszédé! – fordul Péter az asszony felé.
- Csak át ne terjedjen a mienkre! Mindig mondtam, hogy… – de nem tudja befejezni a mondatot, mert megszólal a csengő.
- Majd én megyek – sóhajt fel a férfi, azzal kilép a ház ajtaján.
A kapuban egy magas, széles vállú alak áll, hajszálcsíkos öltönyben. Tar koponyáján megcsillan a napfény. Péter a kapuhoz lép, majd kinyitja. Így közelről az idegen marcona arca – amely csupa sebhely-, törött orra, és hiányos szemöldöke, zord, már-már félelmetes külsőt kölcsönöz neki. Péter megborzong. Életében nem látott ilyen ronda embert!
- Pisze Péter? – kérdezi az idegen mély hangon.
- Igen, én vagyok.
- Szép Igor! – mutatkozik be a férfi. – Tudom! – legyint kezével. – Ne is mondja! A Jóisten nyilván tréfás kedvében adta a külsőmet a nevemhez.
- Miben segíthetek? – néz rá gyanakvón a férfira.
- Ó, én akarok segíteni magának, kedves Péter – mosolyog a férfi, de ettől csak még félelmetesebbnek néz ki. – Biztonsági szakember vagyok. Pontosabban szólva én vagyok az, aki meg tudja védeni attól, hogy olyasmi történjen, mint a szomszédjával. Szegény Palinak, láthatóan nem ez a szerencsenapja – csóválja meg kopasz fejét.
- Maga biztosítós? Nekünk van biztosításunk, és…
Az idegen felkacag, és Péter hátán a hideg futkos ettől a nevetéstől.
- Biztosítós! – nevet egyre hangosabban Igor. – Hát ez jó! Ez nagyon jó, öregem! – csapja vállon Pétert, aki megtántorodik. – Jaj, bocsánat, nem akartam ekkorát ütni, haver! Csak hát ez irtó vicces! Biztosítós! – röhög tovább és már a könnyeit törli. – Nem! – Olyan hirtelen vált komolyra az arca, amitől Péter megdermed. – Én védelmi szakember vagyok. Megvédem attól, hogy kigyulladjon háza.
Ekkor villogó kék fénnyel rendőrautó kanyarodik be az utcába, majd nagy sebességgel Pál házához hajt, ahol csikorgó kerekekkel megáll. Két rendőr ugrik ki belőle, majd futni kezdenek és egy pillanattal később feketébe öltözött vékony fiatalemberrel térnek vissza, akinek a kezén bilincs van. Az egyik rendőr kinyitja a kocsi hátsó ajtaját és már épp be akarja ültetni a feketébe öltözött alakot, amikor Igor elkáromkodja magát, aztán hosszú léptekkel a kocsihoz siet. Péter látja a heves szóváltást, mintha gazdát cserélne egy köteg pénz, aztán a fiatalember csuklójáról lekerül a bilincs, majd a rendőrök beülnek az autóba. Amikor elhajtanak, Igor mosolyogva integet nekik. Ahogy eltűnik a kocsi a szemük elől, hatalmas erővel nyakon vágja a fiatal férfit, majd ráparancsol, hogy üljön be a kocsiba.
- Ej! Elnézést a kis közjátékért – lép vissza a kapuba Péter elé. – Az unokaöcsém. Piromán szegény gyerek. Na de hagyjuk is a családi dolgokat. Nos. Annyi az egész, hogy fizet a cégemnek havonta százötvenezer Forintot, és cserébe mi megvédjük attól, hogy kigyulladjon a háza.
- Miért gyulladna ki a házam? – néz rá értetlenül Péter.
- Ki tudja? – kérdez vissza Igor. – De nézze csak meg a statisztikát. A másik szomszédja Jánosiék és Vargáék két házzal arrébb, és tőlük lefelé az utcában mindenki fizet, soha nem is gyullad ki a házuk, igaz? Pál meg nem fizet az övé kigyulladt. Sajnos a tizenkettőben a Barabásék se fizettek, úgyhogy az övéké is kigyulladt a múlt héten. Hát szerintem innentől nem kérdés. Jól látható, hogyha valaki megfizeti a szolgáltatást, nem gyullad ki háza, ha nem fizeti meg kigyullad. A statisztika erre utal, márpedig az nem hazudik! A tények makacs dolgok – kacsint. – Készpénzben kérem a díjat, minden hónap ötödikén. Az unokaöcsém jön a pénzért, jó lesz így? Nos, ha szeretné, hogy megoldjuk ezt az égető problémát, egyetlen szavába kerül…
- Nincs itthon ennyi készpénz – nyögi Péter.
- Sebaj, öregem, szívesen elfurikázom a bankba. Ugorjon be a cipőjéért meg a kabátját!
Péter engedelmesen bemegy felöltözni és néhány perccel később a bank felé tartanak Igor Mercédeszével…
VÉGE
