A tágas lakás szépen van berendezve – látszik, nagyon sokat költöttek rá. Minden csupa hófehér, szürke és krómacél, a legmodernebb dizájn, bármerre néz az ember. Ugyanakkor a rend, láthatóan nem erőssége a benne lakóknak. A csodaszép kanapén egy felborult tányérból szomorúan csordogál valami pépes étel, a karfán odahajigált ruhák, a háttámlán üres banánhéj. A drága szőnyegen játékok hevernek szanaszét. Színes építőkockák, műanyag figurák, plüss állatok, kisautók, egy puzzle darabjai százfelé, labdák, egy elárvult tollas ütő, színes ceruzák, kártyalapok, egy mesekönyv – széttépett lapjai, szomorúan kandikálnak ki a vidám borító alól. A játékok közt négyéves forma kisfiú hasal, fejét könyökére támasztja, így nézi a tévéképernyőt, amin épp halomra lövik egymást a szereplők, valami animációs filmben.
A konyha, egybe nyílik a nappalival, ott is piszok és rendetlenség uralkodik. Az asztalon ott van még a reggeli maradék, a méregdrága keményfapadlón morzsák, elhasznált papírszalvéták. A konyhapultot régről ottmaradt poharak alján lévő ragacsos folyadék csúfítja el. A mosogatóban halomban áll a mosatlan edény, magas kupacban, amitől már a csapot sem lehet megnyitni. A pult mellett egy szemetesvödör – rég feladta a küzdelmet, hogy magába fogadja a hulladékot – teteje eltört, körötte szemét. Az egyik szék lába mellett gombóccá gyűrt papírzsebkendők, a másik mellett kiömlött, színes cukorkák. A konyhaasztal sarkán fiatal nő ül, a körmét lakozza épp.
A lakásban üvölt a zene – valami új sláger szól épp. Nyílik a bejárati ajtó.
- Megjöttem – szól egy mély, öblös férfihang.
- Helló – nézegeti unottan festett körmeit a nő.
A gyerek nem szól, úgy elmerül a filmben, mintha megszűnt volna körülötte a világ.
- Mi ez a rohadt kupleráj? – lép be az ajtón egy középmagas, sötétszőke, rövid hajú, borostás férfi. Konditeremben edzett izmai duzzadnak a szűk póló alatt. Mellkasát kidülleszti, járása kissé billegő – mintha labdákat szorítana a karja és a teste közé. Rálép egy kisautóra, elveszti egyensúlyát, káromkodik.
A nő újabb réteg lakkot fest a körmeire. Maga elé tartja a kezét, nézegeti.
- Te nem hallasz? – lép hozzá a férfi. – Mi ez a rohadt nagy rendetlenség? Mi a faszt csináltál egész nap?
- Ezzel jár, ha gyerek van a háznál – vonja meg unottan a vállát a nő. – Kupit csinál. Pakolhatnék egész nap, úgyis újra kezdi.
- Nem lehet ilyen rendetlenségben létezni! – fortyan föl a férfi, közben a hűtőhöz lép. – Mi a kaja?
- Nem volt időm vásárolni – mondja a nő.
- Hogyhogy nem volt időd? Egész nap itthon mereszted a segged! Ez a dolgod!
- Nekem? – néz rá dühösen a nő. – Mi vagyok én, cseléd?
- Te vagy itthon. Én dolgozom!
- Pfü! – fújtat a nő. – Munka mi?! Ki az a Niki?
- Milyen Niki? – néz rá zavartan a férfi.
- Aki üzeneteket írogat neked – azzal odafordítja a laptopot a férfi elé. A közösségi oldalánál van nyitva.
