- Mégis, hogy merészeled?! – támad neki a férfi. – Hogy mertél belépni a fiókomba?
- Nem ez itt a kérdés, kisbarátom – pattan fel a nő –, hanem az, hogy KI AZ A NIKI? – kérdi üvöltve.
- Semmi közöd hozzá! – csapja le a laptop fedelét a férfi. – Egy haver. Kolléganő. Senki!
- Á, szóval már senkikkel is lefekszel!
- Nem feküdtem le vele!
- Aha! – villannak a nő szemei. – Akkor a „csodás éjszaka” kifejezés alatt azt érti, hogy ügyesen megszerelted a bojlerét múlt éjjel és nagyszerű, hogy végre van meleg víz? Esetleg azt, hogy csodás volt, hogy együtt néztétek a csillagokat, vagy tán az éjszaka hőmérsékletére céloz?! Hm?!
- Fogalmam sincs, mire céloz… – fordul el a férfi.
- Egy rohadt utolsó szemétláda vagy! – ordítja a nő. – Megkefélsz mindenkit, aki csak eléd kerül! Ó, bárcsak soha ne mentem volna hozzád! Ne szültem volna neked gyereket!
- Te meg mi a picsáról beszélsz? – perdül vissza a férfi. – Arra se vagy képes, hogy rendesen elláss egy háztartást! Mindent. MINDENT – ordítja, miközben körbemutat a lakásban – előteremtek neked, amit csak akarsz! A legdrágább berendezés, a legmárkásabb háztartási gépek, a legújabb divat szerinti ruhák, autó, puccos nyaralások! Mindent! – üvölti magából kikelve. – Te meg?! Te mégis mit csinálsz egész nap? Hazajövök. Fáradtan a melóból. A kurva mocskos és rendetlen lakásba. Kaja sincs! Mert őnagyságának nem volt ideje bevásárolni?!
- Miről beszélsz?! Azt hiszed, megvásárolható vagyok? Amúgy meg ne tereld a dolgot. Megcsaltál! Ki az a ribanc? Elegem van félrelépéseidből!
- Nekem meg ebből! Ha nem tetszik, el lehet húzni!
- Most komolyan?! – ordít vissza a nő. – El lehet húzni? És a gyerek? – mutat a nappali részbe, a kisfiú felé, aki már nem a tévé előtt hasal. Kockákat pakol egymásra, és láthatóan nagyon koncentrál a feladatra. Mellette egy plüss kutya ül, mintha neki magyarázna. A nő kiabálva folytatja: – Nem kellett volna felcsinálnod! Ó, bárcsak vetettem volna el, ahogy terveztem! De nem! Te ragaszkodtál hozzá! Megszültem neked, aztán azóta csak folyton megalázol!
- Hogy én ragaszkodtam hozzá?! Neked elment az eszed! Három hónapos terhes voltál, amikor közölted velem, hogy úgy maradtál! Már el se lehetett vetetni! Egyébként is! Honnan tudjam, hogy tőlem van a gyerek? Na, erre felelj!
A nő ekkor arcul csapja, a férfi meg elkapja a csuklóját.
- Te engem ne ütlegelj, baszki!
Megrázza a nőt, és a karjánál fogva a konyhaszékre nyomja.
- Na, halljam! Kitől van a gyerek?! – az arcát olyan közel tartja a nőéhez, hogy szinte összeér az orruk.
- Ne a gyerek előtt – mondja a nő, miközben a csuklóját dörzsöli.
- Négy éves! Úgyse ért belőle semmit!
Ekkor ledőlnek a gondosan egymásra épített színes kockák, a kisfiú rájuk tapos, majd fogja a plüss kutyát, és a kanapéra vetődik. Elmerülten bámulja a tévét. A konyharészből ordibálás, csörömpölés hallatszik. Nem néz arra. Keze a puha játékon matat. Egyszer csak fogja, kiszakítja a plüss állat lábát és a konyha felé dobja. Aztán csak nézi-nézi a tévét.
VÉGE
