Aki képes a szomorúságodat örömmé formálni, aki felsegít, amikor „elesel”, aki odatartja a vállát, hogy kisírhasd magad, amikor arra van szükséged, aki ismeri a legjobb és a legnehezebb oldalad is, és pont így szeret, ahogy vagy, aki veled örül, amikor boldog vagy, aki elfogad, meghallgat, odafigyelő, aki hagy szárnyalni, akivel együtt lenni emelő, aki együttérző és támogató…
Sokszor az ő jelenlétük egyszerűen természetes az életünkben és elfelejtünk valóban hálásak lenni nekik. Pedig az ilyen kapcsolat – legyen az társ, vagy barát, – ritka kincs.
Figyelj rájuk jobban, értékeld őket jobban, mondd el, hogy hálás vagy nekik. Mondd ki, hogy: köszönöm.
