Kinyitom a szemem. Olyan erős a fény, hogy égeti a retinám. Fázom. A gerincem valami fémes hidegnek nyomódik. Viszketni kezd a karom. Oda akarok kapni, de nem tudok. Döbbenten veszem észre, hogy le van szíjazva mindkét csuklóm. Szédelgek. Ahogy lassan magamhoz térek, konstatálom, hogy ülő helyzetben vagyok egy székhez kötözve. Előttem talán egy asztal van, de olyan éles a fény, ami szemből az arcomba világít, hogy nem vagyok biztos benne.
- Jó napot, Áron! – hallok meg egy mély férfihangot, ami valahonnan szemből jön, a fény mögül.
- Ki maga? Hol vagyok? – kérdezem akadozó nyelvvel.
Öblösen felnevet.
- Ki maga? – kérdezem újra, mire halkan kuncog, de választ nem kapok.
- Fázom – mondom vacogó foggal.
Csettintést hallok, majd mintha a bőrömet szurkálnák, aztán hirtelen nagyon meleg lesz.
- Jézusom! Pokoli meleg van! – üvöltök fel a fájdalomtól.
- Izgalmas két egymás utáni mondat – kacag a férfi az asztal túloldalán jókedvűen.
- Hol a pokolban vagyok?! – kérdezem dühösen.
- Úgy érzi, a pokolban lenne a helye?
- Mi van?
- Úgy élte eddig az életét, hogy a pokolban lenne a helye? – pontosítja a kérdést.
- Nem, dehogy! – vágom rá.
- Szóval maga egy jó ember, kedves Áron? – kérdezi már-már atyai hangon.
- Persze… igen…
- Khm. Hát jó. Nézzük csak – mondja, és közben papírzizegést hallok, aztán úgy folytatja, hogy tudom, olvassa: – Varga Áron, született 1981. február 4-én, jelenleg 42 éves. Édesapja, dr. Varga József, bíró, édesanyja Varga Józsefné, született Kovács Emília, könyvelő. Egy bátyja van, Varga Ákos, aki két évvel lenne idősebb önnél, ha nem vet véget az életének önkezével négy évvel ezelőtt. Rendkívül szigorú nevelésben részesült, édesapja rideg, merev ember, aki parancsok osztogatásával kommunikál, és mindig neki van igaza. Ellentmondást senkitől sem tűr. Minden, amit valaki véghez visz, az természetes, még akkor is, ha hatalmas erőfeszítés áll mögötte. Ez részéről szóra sem érdemes, ám minden egyes hiba, el nem végzett feladat, a kiválónál egy hajszállal rosszabb teljesítmény kiváltja a nemtetszését és a dühét. A vétkező biztos lehet abban, hogy tette nem marad büntetés nélkül. Édesanyja csendes, zárkózott, sokat tűrő asszony, aki világ életében azért törte magát, hogy a férje elégedett legyen. Nos. Sosem lett az. Önnek óvodáskorában volt egy vakbélműtétje, 12 évesen kivették a manduláját. 13 évesen az édesapja eltiltotta a baráti társaságától, Ricsitől, Zolitól és Attilától, mondván, hogy rossz hatással vannak az iskolai teljesítményére és a modorára. A gimnáziumot természetesen kitűnővel végezte, és nem volt kérdés, hogy a jogi egyetemre megy. 19 évesen esett először szerelembe egy évfolyamtársával, de a rövid életű románc csúfos véget ért, amikor rájött, hogy Juli több vasat tart a tűzbe. A következő csalódás egy házas nővel érte, akiért mindent megtett, de a nő, Vera mégsem hagyta el a férjét önért, ahogy ígérte. Ezek után úgy cserélgette a női partnereit, mint más a fehérneműjét. 2006-ban ismerkedett meg Králik Zsófiával, akibe beleszeretett és három hónappal később össze is házasodtak. Ám a frigy nem gátolta meg abban, hogy hódoljon más nők bájainak is, és amikor a felesége ezzel szembesült, elhagyta önt. Bár mindkettőjük szívét összetörte, ön nem tanult semmit az esetből. Ebből se. Ahelyett, hogy belátta volna, hogy hibázott, és kellő önvizsgálatot tartott volna, belevetette magát a pezsgő életbe. Nők, pia, kicsapongás és napi 16 óra munka. A jogi irodában, ahol már gyakornokként is dolgozott, egyre feljebb jutott a ranglétrán. Könyörtelennek ismerik önt, mint ügyvédet. 2010-ben megismerkedett Mahunka Viktóriával, aki elfogadta önt, ahogy van és mindennél jobban szerette. Türelmes, kedves, csupa szív nő, akit a következő év augusztusában feleségül vett. Az apjának ugyan nem tetszett a választása, de becsületére legyen mondva, kedves Áron, ekkor először kiállt magáért és a döntéséért. Persze határokat ezután sem húzott, és továbbra is minden vasárnapi ebédet a szüleinél költenek el. Szereti a feleségét, Áron? – szegezi nekem hirtelen a kérdést, ami teljesen kizökkent az álmélkodásomból.
Ki ez az ember? Honnan tud rólam ennyi mindent?
- Ki maga? – kérdezem. – Honnan tudja ezeket rólam?