Keresés
Bucsi Mariann

VÁLTSÁGDÍJ 8/8 RÉSZ

  • Hall engem? Áron! – kúszik egy távoli, elmosódott hang az elmémbe. – Hall engem?

Szeretnék szólni, hogy igen, hallom, de egyetlen hang sem jön ki a torkomon. Kinyitom a szemem. A fény olyan éles, hogy a retinámba mar. Felszisszenek. Vagyis csak azt hiszem. Nem vagyok biztos benne. Úristen! Még mindig ennek az őrültnek a fogságában vagyok, jövök rá.

  • Áron! – hallom megint a távoli hangot. – Hall engem? Infarktusa volt. Kórházban van.

Hogy hol vagyok? Miféle kórházban? Infarktus? Teljesen összezavarodom.

  • Újra kellett élesztenünk. Elég sokára tudtuk visszahozni… – hallom az elmosódott távoli hangot.

Kinyitom a szemem. Egy arc hajol fölém.

  • Doktor Szemerényi vagyok – mondja. – Infarktusa volt. Újra kellett élesztenünk. Nagyon sokáig volt eszméletlen. A bíróság előtt esett össze, mentő hozta be. Most már rendben lesz – paskolja meg a kezemet. – Hálát adhat Szent Péternek, hogy nem a mennyországba vezető kaput nyitotta ki magának – küld felém egy félmosolyt.

Szent Péter… Körvonalazódik valami az elmében. Akkor… Akkor nem is elraboltak, hanem…

Hirtelen elsírom magam.

  • Hol van a feleségem? – formázom a szavakat, mert mindennél jobban szeretném magam mellett tudni Vikit.
  • Mindjárt szólok neki – paskolja meg a kezemet a doki.

Amíg hanyatt fekve várakozom, megfogadom, hogy minden módon ki fogom fejezni a feleségem számára, hogy mennyire fontos nekem. És Jonatánnak is.

  • A szív útját fogom járni – suttogom. – Hallod, Szent Péter? A szív útját fogom járni.

Nyílik az ajtó, oldalra pillantok, és ott áll Viki.

Könnyek folynak az arcomon, és hálát adok az életemért. Kaptam egy második esélyt…


VÉGE