Keresés
Bucsi Mariann

Virágcsokor 2/1. rész

A férfi lehajtott fejjel sétál. Kezeit drága gyapjú kabátja zsebébe süllyeszti, vállai előre esnek. Mélyet sóhajt, és ahogy kifújja a levegőt, arca előtt pára gomolyog. Délelőtt tíz óra van, az utcán rengeteg ember.

Mindenki siet valahová. Egy anyuka nyűgős gyermekével, a kislány arcán rózsás pír, szeme különösen csillog. Talán beteg lehet, és orvoshoz mennek. Fiatal férfi, a legújabb divat szerint öltözve, zselézett haja olyan feszes, hogy a szél sem tud belekapni. Fülében egy fehér tárgy és hangosan beszél.

  • … jogi szempontból aggályos, mert az ötödik cikkely szerint…

Ügyvéd lehet, vagy cégjogász. Két ötvenes hölgy mellett halad el, és hallja, amint egyikük azt mondja:

  • … egész egyszerűen dobd ki! Senkinek nincs joga így bánnia veled, húsz év házasság ide vagy oda!

A férfi kissé sietősebbre fogja a lépteit. A buszmegállóban, úgy egy tucat kamasz hangosan lármázik. Nem kellene iskolában lenniük? Kikerüli őket. Elkezd szállingózni a hódara. A férfi felhajtja a gallérját és kissé szorosabbra fogja kézzel kötött sálját. Ahogy a puha anyaghoz ér, gyengéden megsimítja, aztán sietősen visszasüllyeszti a kezeit a kabátja zsebébe. A hideg marja az arcát és majd lefagy a füle. Elfejtett sapkát venni. Vékony bőrből készült cipőjében elgémberednek a lábujjai. A következő sarkon befordul egy utcába és pár száz méterrel később megáll egy virágbolt előtt.

A kirakatban színpompás virágok, bentről hívogató meleg fény sugárzik. Mély levegőt vesz, aztán belép. Az ajtó felett kis csengettyű jelzi a jöttét. A pultban egy negyven év körüli, mosolygós, telt idomú, barna nő épp egy csokrot köt.

  • Jó napot! – néz fel a pasztell rózsákról. – Miben segíthetek?
  • Egy csokrot szeretnék – feleli bizonytalanul a férfi.
  • Ezt mindjárt befejezem, és máris hozzálátok – mosolyog tovább a virágos hölgy. – Milyen alkalomra lesz?

A férfi maga elé néz, aztán kissé felemeli a fejét, de nem felel.

  • Születésnapra, névnapra, gyermekszületésre, valentin napra…
  • Bűnbocsánatra – suttogja a férfi.
  • Ó! – Néz rá a nő a pult mögül.

Kis ideig hallgatnak.

  • És kinek lesz?
  • A feleségemnek – sóhajtja a férfi.
  • Van kedvenc virága? – kérdezi a hölgy, miközben zöld szálakat fűz a kezében tartott, hosszúkás csokorba.
  • Nem is tudom… – áll egyik lábáról a másikra a férfi. – Talán a liliom, vagy a tulipán, vagy… Nézze, sajnálom, de nem tudom – hajtja le a fejét. – Semmit se tudok! – bámulja a cipője orrát. – Szeretném, ha…
  • Ki szeretne fejezni valamit a csokorral? – kérdezi gyengéden a nő.

A férfi bólint.

  • Lássuk csak… – gondolkodik el a hölgy, miközben színes szalaggal összefogja a kezében lévő csokrot.  – Milyen a felesége?
  • Ööö… hogy érti ezt?
  • Hogy karakán, nagyszájú, otthonülős, vagy izgő-mozgó, színes dolgokat hord, vagy inkább pasztell holmikat, hogy elegáns, vagy extravagáns, hogy… Bármi segíthet – mosolyog szélesen a férfira.
  • Értem… Khm. Nos… Gyönyörű, figyelmes, kedves. Az a típus, akinek mindenkihez van egy jó szava. Mindig csinos. Inkább csendes, visszafogott. De jó a humora. És nagyon okos. A legszebb szemek az övéi. Karcsú és gyengéd. Törődő…
  • Akkor valami különleges, lágy csokor lenne talán a legjobb – teszi a vázába az elkészült művét, majd megtörli a kezét pöttyös kötényében. – Milyen színű a felesége haja?
  • Mint a méz – feleli a férfi. – Hosszú és hullámos. Imádtam az ujjaim közt morzsolgatni a tincseit…
  • Elnézést, ha… – néz rá a hölgy -, csak… múlt időt használt. Elhagyta önt?
  • Mindent elrontottam – temeti tenyerébe a férfi az arcát.
  • Sajnálom – érinti meg finoman a nő, kabátba bújtatott karját. – Tudja mit? Főzök egy teát, üljön le, aztán együtt kitaláljuk, hogy milyen csokor legyen, jó? – mutat egy színes kis fotel szerű alkalmatosságra a sarokban.

A férfi kigombolja a kabátját, aztán leül. Néhány perccel később a virágos hölgy egy gőzölgő csésze, illatos teával tér vissza. A vidám rózsás csésze éles ellentétben áll a férfi hangulatával.