A könyvesbolt bejáratánál a csipogó megszólalt. Egy srác ment épp kifelé lajhár módjára, észre sem vette, hogy miatta szólalt meg. Fülén hatalmas fekete fülhallgató volt, haja akár egy dús lombú fa koronája, hórihorgas teste görbe, mintha ezzel akarna bocsánatot kérni, hogy kimagaslik a többiek közül.
A biztonsági őr – egy zömök, kopaszodó férfi – utánaszólt, de a fiú ezt sem hallotta meg. Erre az őr testsúlyát meghazudtoló gyorsasággal nekiiramodott, utolérte a fiút, és hátulról olyan erővel ragadta meg a karját, hogy azonnal megfordulásra kényszerítette.
– Irány vissza! – ripakodott a fiúra, aki döbbenten nézett rá, nem értette, mi baja. Lomhán levette a fülhallgatóját, hogy hallja a szavait.
– Azt mondtam, nyomás vissza! – rivallt rá ekkor már vörösödő fejjel a biztonsági őr.
A barna hajú srác beletúrt ágas-bogas üstökébe, megvonta a vállát, majd visszaindult a boltba, és meglepve hallotta ő is, hogy a csipogó riaszt, amikor áthalad a bejárón.
– És most pakold ki a táskád! – mordult rá az őr.
A fiú kelletlenül kezdte kipakolni vadiúj Adidas hátizsákját. Sok könyv is volt a holmijai között, mire az őr diadalmasan megszólalt:
– Tudtam, hogy loptál, te kis gennyláda! Messziről kiszúrom az ilyet.
– Kikérem magamnak! Nem szoktam lopni, nem szorulok rá – kelt ki határozottan a fiú.
– Melyiket loptad el? – engedte el a megjegyzését a füle mellett az őr.
– Egyiket sem! – válaszolta a srác.
Az őr a pultnál lévő kasszás lányhoz fordulva ezt mondta:
– Ellenőrizd az összes itt levő könyvet, melyik az, ami a boltból van!
– Tomi, vidd inkább a bejárathoz a könyveket! – felelte a lány. – Ha ezzel az eszközzel csinálom, akkor kiütöm belőle a kódot, mintha fizetett volna.
Az őr a fiúhoz fordulva így utasította:
– Akkor most vidd szépen a könyveket a bejárathoz!
– Dehogy viszem!
– Tudtam én – vigyorgott az őr –, valami nem stimmel.
– Dehogynem, minden rendben – felelte közönyösen a fiú –, járkáljon csak maga a könyvekkel, és győződjön meg róla, hogy igazat mondok!
Az őr dühösen felkapta a könyvek felét, és vitte a bejárathoz, de közben fél szemmel sandán nézte a fiút. Egyik könyvre sem szólalt meg a riasztó. Vitte a második kupacot, ott sem.
– Hogy buheráltad meg a könyveket, hogy most nem szólal meg a riasztó?
– Én sehogy – mondta vigyorogva a fiú, miközben pakolt vissza.
– Letöröljem a képedről a vigyort? Mi ilyen mulatságos?
– Rájöttem, miért szólal meg a riasztó, de csak azért sem mondom meg! Jöjjön rá maga! – felelte széles mosollyal.
Visszavette a fülhallgatót, majd mit sem törődve az őrrel, kilépett a bejáraton, ahol újra megszólalt a csipogó.
