Keresés
Lontai Léna: Játék a könyvesboltban

3. rész

A kasszánál lévő húszas évei elején járó szőke lány unottan dőlt a pultnak. A bolt fehér pólója volt rajta, amely jól kidomborította erősségeit. Már hetek óta figyelte az idősödő biztonsági őr és a srác játszmáját. Kifejezetten élvezte a helyzetet, mert az unalmas hétköznapokba egy kis színt vitt. Az viszont nem tetszett neki, hogy Tomi, őt is meggyanúsította.

Egy a szokásosnál is lagymatagabb napon már viszonylag messziről kiszúrta, ahogy a srác sapkában közeledik a bolt felé. Előbb meglátta, mint Tomi. A fiú belépett, és a csipogó nem szólalt meg. A lány sem értette, miért van az, hogy befelé nem csipog, de kifelé igen.

– Tomi, itt a haverod! – szólt az őrnek, aki épp háttal állt a bejáratnak, de ahogy megfordult és megpillantotta a fiút, a lány úgy látta, mintha a férfi petyhüdt, nem létező izmai is megfeszülnének, és a feje búbján lévő pár szál haj is elektromosan szállna.

A fiú levette a sapkát, beletúrt a hajába, rávigyorgott az őrre, sőt, kihívóan felhúzta a szemöldökét. A pultos lány úgy érezte, mindketten túlzásba viszik. A srác túl pimasz, Tomi pedig véresen komolyan veszi.

A szokásos szitu történt, a fiú megnézett néhány könyvet, majd ment is a bejárat felé. A csipogó, mint mindig, most is megszólalt. Ezt meg hogy csinálja? Befelé nem csipog, kifelé csipog. Mi lehet?

Ez alkalommal azt látta a srácon, hogy szemtelenebb és önteltebb, mint eddig, amit azzal pecsételt meg, hogy a középső ujját feltartva mutatta azt a bizonyos nemzetközi jelet.

A lány tudta, hogy az őrnek ezzel betelt a pohár.

– Tomi, hagyd, ne! Csak provokál – de már semmit sem tehetett, az őr pipacsvörös képpel már ott is termett a srácnál, és a földre teperte, miközben kiabálta:

– Mit képzelsz, te kis szaros, ki vagy te?! Bármit megtehetsz?

A vásárlók először megrökönyödve nézték, majd két férfi lefejtette a már vérző fiúról az őrt. A nagy felfordulásra a vezetőségtől is kijöttek az irodából, és hátravitték mindkettőjüket.

A pultos lány, miközben automatikusan végezte a munkáját, egyfolytában hátrafelé pillantgatott, hogy vajon mi történik ott. Mikor jönnek? Először Tomi érkezett, az összes holmija nála volt. Egy kopott vászon sporttáska és egy elnyűtt szatyor. Dühösen ment kifelé, nem nézett senkire, semmire.

– Tomi! – szólt utána a lány, de a férfi pillantásra sem méltatta, csak felemelte a tenyerét, hogy hagyja őt.

Kisvártatva a fiú is jött kifelé; míg a lányhoz ért, ezerszer is beletúrt a hajába.

– Mi történt? – kérdezte tőle az eladó.

– Én ezt nem akartam. Azt hittem, ez csak játék… – felelte a srác bűntudattal a szemében.

– Tomi sajnos nem így fogta fel.

Fürkészve nézte a révedező tekintetű fiút, aki már épp indult volna kifelé, de a lány még megkérdezte:

– Elárulod a titkod?

A srác ekkor előhúzta a táskájába gyűrt sapkát.

– Amikor vettem, nem húzták le a kódot.

A lány nem tudta, mit feleljen erre, csak sűrűn pislogott. Ennyin múlt az egész? A fiú ekkor a fejébe húzta a sapkát, és leszegett fejjel, hátra sem nézve ment kifelé. És a csipogó nem szólalt meg.