Talán a köd fehérlő fátyla
mint hályog, egy völgyet takar
s a hegy orma mint fáklya
oly vörös, mint ősszel az avar.
Talán a felhők lágy tánca:
egy kövér bárány, egy bokor,
egy tömött rózsaszín párna.
-ki tudja menny, vagy pokol-
Talán ahogy egy kispatak csobog
s utat tör sziklákon és a hegyen.
Két vénasszony egymással locsog,
míg ruhát mosnak a parti fövenyen.
Talán a jégvirág az ablakon,
amitől megdermed a száj,
s az üveghez tapad a Világ.
Dereng a múlt, és fáj kint a táj.
Talán a szíved, s szemeid színe.
Talán a szád, és a hangszálad,
vagy tested színe, völgye – íve?
Nincsen nagyobb csoda nálad.
