Mióta írsz és mi a célod az írással?
Tudatosabban kamaszkorom óta írok, bár már gyerekként is élveztem történetek kitalálását, amiket olykor papírra is vetettem. Ezek persze már nincsenek meg, jobb esetben újrahasznosított vécépapír lett belőlük, de valószínűbb, hogy nyomtalanul eltűntek a süllyesztőben. Kezdetben főleg versekkel próbálkoztam, de hamar ráeszméltem, a próza sokkal közelebb áll a szívemhez, éppen azért, mert a célom az írással, hogy kérdéseket vessek fel, ami talán elgondolkoztatja az Olvasót. Nem gondolom, hogy én nyaltam hegyesre a piramisokat, amiket leírok azok csak vélemények, és szeretném, ha ennek hatására, aki olvasta, megfogalmazza a saját álláspontját. Ezért is írom főleg egyes szám első személyben a történeteimet, az ott leírtak csupán a narrátor perspektíváját mutatják, az Olvasó pedig eldönti, mivel ért egyet, és mi hülyeség abból, amit a szereplő gondol a világról.
Honnan merítesz ihletet az történeteidhez?
A történeteim többnyire egy adott téma köré épülnek, legyen az filozófiai vagy társadalomkritikai kérdéskör, amiket az gyújt be, ha tapasztalok valamit a környezetemben, netán olvasok, látok, hallok valamit, könyvben, filmben, dalban vagy akár egy videójátékban, de van, hogy csak az utcán sétálva vagy a fürdőben filózok valamin, ami foglalkoztatni kezd, és kíváncsi vagyok, mit is gondolok az adott dologról, de az írásaim inkább a válaszok kereséséről szólnak, nem pedig magukról a válaszokról.
Újságíróként kezdted pályafutásodat: Ha most írhatnál egy olyan cikket, ami az egész világon megjelenne, és biztos lehetnél abban, hogy a benne foglaltak hatást is gyakorolnának az emberekre, akkor miről szólna a cikked?
Szeretnék egy olyan világban élni, ahol az emberek előítéletektől mentesen gondolkoznának, de mindennel szemben kritikusan viseltetnének, nem vennék készpénznek, amit eléjük tolnak, mégis a békés megoldásokra, toleranciára törekednének, hogy egymást segítsük, ne a másik torkának essünk. Hiszem, hogy minden az egyénekkel kezdődik, és ha mindenki először a saját portáján sepregetne, előbb-utóbb tiszta lehetne az egész placc. Valami ilyesmiről szólna a cikk. Amit persze szeretném, ha mindenki előítéletektől mentesen, de kritikus szemmel olvasna el.
Ha bárkivel készíthetnél egy interjút, kivel beszélgetnél legszívesebben és miért vele?
Ha lehet, olyan is, aki már nem él, akkor Jack Kerouac-al. Az írásai nagy hatással voltak rám, egy nagyon mélyérzésű, mégis komplikált léleknek gondolom, akinek életet, úgy vélem, áthatotta az ambivalencia, egyszerre akart szabadon és kalandosan, ugyanakkor békésen és nyugodtan élni. Egyszerre volt hedonista és zen. Azt hiszem, jól kijöttünk volna egymással.
Mire költenél egymillió Forintot?
Meglepném a szeretteimet valamivel, a többit meghagynám, és arra, amit hoz az élet. Azért vennék néhány könyvet, képregényt és videójátékot is.
